Mikor Mátyás királ az országba járt, kelt, ėgy faluba nagy
röndetlenségöt látott, kérdöszte, hogy ki itt a bíró? Monták, hogy: „Az
öreg bírónak a fiját választottuk mög bírónak“. „Hát mé nem az öregöt?“
kérdöszte Mátyás kirá. „Öreg embör bírónak nem való“, monták az embörök.
Bemönt osztán a kösségházáhon, hát itt fijatal, gálánt (rátarti) bíró
van, aszongya Mátyás kirá: „Nem bírónakvaló ijen fijatal embör, nem
tudom: mögtud-ė felelni a biróságnak?“ Aszongya a fijatal bíró: mögfelel
ű mindönnek. „No, ha mög tud felelni, mikor én viszszagyüvök, akkor
hozzon ide neköm a kösségházára: 30 farkast, 40 okost, 60 bolondot!“
Itt osztán mikor hazamönt a fijatal bíró, nagyon szomorú lött, nem
köllött neki sė innivaló, sė önnivaló. Az apja nem álhatta mán, kérdözi
tűle: mér ojan szomorú? Hát, – aszongya – azé vagyok szomorú, aszonta
Mátyás királ, mikor itt vôt, hogy mikorára viszszagyün, akkorára vigyek
föl a kösségházára harmincz farkast, negyven okost mög hatvan bolondot;
mer ha nem viszök, kidob a bíróságbul“. Aszongya az apja: „Ó, fijam!
azon is töröd a fejedet, hiszėn az sömmi!“ De azé az öreg nem monta mög
a fijának, gondolta: hogy törje a fejit rajta, úgyis bíró akart lönni.
De itt azé az öreg embör csak öszszeszödött ojan harmincz embört, a ki
éppen harmincz éves, negyven ojan embört, a ki éppen negyven éves,
hatvan ojan embört, a ki éppen hatvan éves. Akkor monta a fijának: „Maj
mögfelelök én!“
Mikor ideér Mátyás királ, mögijett a fijatal bíró, hogy minek gyün ez a
sok embör, talán űtet akarik nézni, hogy mos kidobi a bíróságbul Mátyás
királ? pedig az apja röndölte űket a kösségházáhon. Mikor osztán
odaértek, hogy mög köl felelni, Mátyás királ kérdöszte: „Itt van a
harmincz farkas, negyven okos mög a hatvan bolond?“ A fijatal bíró
elsápatt, sömmit sė tudott felelni; akkor az öreg fölált és aszonta:
„Igön is itt van!“ Mögmutatta Mátyás királnak a harmincz fijatal embört,
erőssek vôtak, mind a farkas; a negyven okost, ezök is negyvenen vôtak,
negyven esztendős vôt mindėgyik mög a hatvan bolondot, ezök is hatvanan
vôtak, hatvan esztendős vôt mindėgygyik. „No, lássák! – monta Mátyás
királ – az öregnek csak több esze van, mint a fijatalnak“. Aszonta az
öregnek: „Mos tė löszöl itt a bíró!“ A fiját pedig csak elkergette, mert
nem bírt mögfelelni, kilükte a bíróságbul, akkor monta Mátyás királ:
„Látom, apád okossab embör most is, a való birónak, nem tė!“
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –