Vôt a világon ėgy kiráj, annak a felesége nagyon bölcs aszszon vôt; a
szögényöket ki nem álhatta. Odamönt ėsz szögén kuldúsaszszon kettős
gyerökejivel alamizsnát kérni. Aszongya a királné: „Ho’ löhet ėgy
aszszonnak ėgy hassal ėcczörre két gyeröke?“ Hogy evel lėpiszkolta a
kuldúsaszszont, a kuldúsaszszon sírva fakatt, akkor elmönt fére és
lėtérbetyült, úgy könyörgött a Boldokságosszűznek, hogy agygyon neki (a
királynénak) 7 gyermököt ėcczörre! A kirájné errű sėmmit sė tudott, csak
azután hallotta.
Ėcczör a királné tehörbe esött; szomorúan panaszkodik a napának, hogy ű
úgy érzi, hogy nem maga van mög nem is ėgy van. Aszongya a napa: „Nem
baj, lányom! maj segítök én a bajon!“ Űk osztán hét gyermökre
készítötték a ruhájukat. No, asztán ideért az üdő, hogy elgyütt az
órája, hogy mök köl neki szaporonni. Hát csakugyan is az aszszon ėgy
különös szobába bezárkózott a mönyivê, a hová sönki nem juthatott. Akkor
látták, mikor a királné lėszaporodott, hogy csakugyan hét gyermöke van.
Akkor a királné eszin kívül vôt, akkor emléközött viszsza a
kuldúsaszszonra. De aszongya a napa: „No, nem baj, lányom! maj segítünk
a bajon. Nem tugygya mög a világ, hogy neköd 7 gyermököd van, nem
mutatunk csak ėgygyet. Ez csakugyan szégyön is vôna ėgy királcsaládon,
hogy a királné hét gyermököt szülne a világra“. A hat gyermököt szépen
fölkészítve, veszszőkosárba a vízön eleresztötték, a királatyának ėgy
gyermököt mutattak be és a hat gyermök felűl sėnki sė tudott sėmmit. Itt
oszt korán röggel ėgy halász kimén a vízre, ott lát a bukorba ėgy nagyon
csillámló kosarat. Mikor odamén, akkor láti, hogy a kosárba hat szép
csecsemő gyermök van. Nagy örömmel fogja a feleséginek bemutatni és a
felesége nagy sivalkodva aszongya: „Jaj, Istenöm! mi csinájjak? itt hat,
neköm hét!“ Aszongya a férje: „Nem baj! a jó Isten maj mögsegít: ha
gyerököt ad, ad kinyeret is“. Itt osztán az aszszon csakúgy nevelgette
űket tejjel és zsömlével, mint a többit. De itt jelöntést töttek, hogy
mi csinájjanak? mer nagyon szögén sorba vôtak, nem bírják kinevelni. A
kösség asztán segítötte ėgygyik is, másik is; ki mivel bírta. Osztán
mikor möglátták, hogy nem valami szögén származású gyermökök, papnak
tanították mind a hatot. Azután a királi palotába nagy vendégség támatt;
mindön felűrű mindönféle úri nemzetök kerűtek elő; itt vôt a hat pap is.
Mikor ezök a papok mögérkösztek, a királfijú nagyon mögütközött, hogy
nagyon hasonlítanak éppen ű rá; monta az anynyának: „Nészd, anyám! ez a
hat pap nagyon hasonlít én rám, éppen ojanok, mind én!“
Akkor a vendégség után fölkérte űket, hogy beszélje el mindėgyik az
élete sorsát. Elkeszte a hat pap mesélni, hogy ojan szögénségbe
nevelőttek föl Mikor a hat pap eszt elbeszélte, a királyné ezön nagyon
mögütközött; mert űk aszt beszélték, hogy űk tizėnhároman nevelőttek föl
szögén sorsba. A királné azután nem tutta magát tájékozni, monta, hogy
vezessék el űtet az anynyukhon. Mikor odaértek, az öreg halászné
elkeszte mondani, hogy ű hogy nevelte föl eszt a _tizėnháromat_. Akkor
monta hogy az ű ura úgy fokta eszt a hat gyermököt a vízön ekkor és
ekkor. „Én ugyan mögijettem azon, hogy neköm hét, itt mög hat; node!
aszonta az uram: jó az Isten, nė féjjé, maj mögsegít, maj lösz gongya
ránk, majd ád mindėgygyiknek ėgy darab kinyeret! Úgy osztán fölneveltük,
a kösség is segítött; így bírtuk osztán fölnevelni“. Akkor a királné asz
követölte, hogy mutassa mög neki, hogy möjen az a kosár, a mölikbe a hat
gyermököt mögtanálták. Mikor a halászné a kosarat lėhoszta a hat gyerök
ruhájával, a királné röttön elszédült. Mikor möglátta a hat kis gyerök
ruháját, fölkijátott: „Jaj, Istenöm! ez az én szülött gyermökejim! csak
add neköm; mer a szívem möghasad értük!“ „Nem adom, mer a tijed vôt, de
tė elvetötted, én keservessen neveltem űket!“ „Jaj, add neköm! inkáb
tégödet is magammal viszlek!“
Mivelhogy a halászné szögénségbe vôt, odatta a hat gyerököt. A királné a
hét gyermöknek, a halászné hét gyermökinek ėgy-ėgy birtokot adott; a
halászt mög a halásznét elvitte magával. Ott úgy élősköttek, mintha
édöstestvérök löttek vôna.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
(Mátyás királyról.)