Lassan, egymás után mennek fel a lépcsőn. Egy ajtón keresztül egymás
után lépnek be a szobámba. Halak neszelnek fel. Rádion 23 felemeli
lámpását s a növekvő homályban íróasztalomra világít. Kopoltyúi idegesen
sziszegnek.
– Egy női fej…
Felemeli asztalomról kedvesem relief-portréját és figyelmesen nézi.
Fizika 13 egy sarokban megtalálja koponyám mellső felét, fehérre
meszesedve. Ujjai közt forgatja, aztán maga felé fordítja. Szembenézünk:
szembenézek vele, – ő nyugodtan és figyelmesen, – én összetoppantott
fogakkal, tehetetlen, mérhetetlen gyülölettel.