A gép nekilódul s hirtelen széles főútra tér. Megszorítják a kopoltyút.
Aztán egy sötét mellékutcába robognak. Aztán Rádion 23 leállítja a
kerekeket.
– Itt szálljunk ki – szól és felrántja keztyűjét. – Bemegyünk valamelyik
házba, akármelyikbe, amelyik utunkba esik.
Kiszállanak mind. Hallgatnak: szorongó izgalom vonaglik torkukban.
Egymás után lépnek fel a házak melletti járdára. Egy kapu előtt
megállnak. Rádion 23 felvilágít a kapura, – keskeny tábla ködlik át a
vizen, rajt betűjelek.
Rádion 23 lerántja a moszatot s figyelmesen nézi a jeleket. Lemezt szed
elő s egymás után leírja rá…
»R-á-k-ó-c-z-i-ú-t-8-4«
– Mit jelenthet ez?
– Még nem tudjuk. De rájövünk majd. Nyilván a tulajdonos neve.
Azután hozzáírja:
»B-u-d-a-p-e-s-t«
– Ez a város neve volt.
Mielőtt bemennek a kapun, Rádion 23 végignéz az úton. Szembe velük
szürkéskéken ködlik a vizen át a Keleti Pályaudvar megkövült körvonala.