– Akarsz-e nekem egy nagy szívességet tenni? – kérdezte Mátyás.
– Hogyne! – felelt Gáspár, szemhunyorítás nélkül, és égett a vágytól,
hogy vajha minél nagyobb kárt okozhatna a kedves barátjának.
– Nekem most egy olyan emberre van szükségem, a kiben épp úgy
megbízhatom, mint önmagamban! – folytatta Mátyás. – Arra, hogy egy
föltétlenül hű emberem legyen ott, a hol magam mindig nem lehetek jelen.
Tulajdonképpen csak az idődet kérem, mert a mit tenned kell, azt
pontról-pontra megtudod tőlem; kereskedelmi jártasság nem kell a
dologhoz. És ezért miniszteri fizetést adhatok neked.
– Kérlek, rendelkezzél velem – ajánlkozott Gáspár.
– Nem vagyok kapzsi – magyarázta Mátyás – de a feleségem egy kissé
pazarló, s hogy az óhajtásainak kedve szerint tehessek eleget,
gondoskodnom kell róla, hogy a jövedelmem jelentékenyen emelkedjék. Erre
most alkalmam nyílnék. Rövid időn megkettőzhetem a vagyonomat; a tervem
kitünő. Egy iparvállalatra készülök, a melybe belebocsátkoznám az egész
vagyonommal.
– És ha a terved nem sikerül? – kérdezte Gáspár.
– Ahhoz, hogy a tervem ne sikerüljön, két olyan dolognak az
összetalálkozása kellene, a melyeknek egyike is, másika is szinte ki van
zárva. Először, hogy azok, a kiknek a közreműködésére számítok, akkor,
mikor én már belementem az ügybe, hirtelen megvonnák tőlem a bizalmukat;
a mire semmi okuk; a mi elképzelhetetlen. És másodszor, hogy ha e nem
valószínü körülmények között, az üzem megkezdése után olyan sztrájkkal
találnám szemben magamat, a melylyel nem tudnék megküzdeni. Akkor persze
elveszíteném minden vagyonomat. De erről emberi számítás szerint nem
lehet szó.
– Ez megnyugtató – szólt Gáspár.
És lázas izgalommal várta, hogy Mátyás beavassa az ügy minden
részletébe.
Mikor aztán arra került a sor, hogy Mátyás hasznát vegye a Gáspár
megbízhatóságának, Gáspár átvette barátjától a költségekre szükséges
pénzt s vasútra ült, de nem oda ment, a hova Mátyás küldte.
Először sorra járta azokat, a kiknek a közreműködésére Mátyás számított,
és arra támaszkodva, hogy kitünően ismeri azt az ügyet, a melyről az
érdekelteken kívül senki se tudott, elhitette velök, hogy Mátyás egy
nagyszabásu gazságot akar elkövetni.
Azután fölkereste a munkások vezetőit, és azzal az igérettel, hogy az ő
vállalata sokkal kedvezőbb föltételeket biztosít a munkásoknak, mint
Mátyás, a ki valójában szédelgő, rábírta őket a sztrájk szervezésére.
Végül fölkereste az ellenkező érdek képviselőit, egy konzorcziumot,
melynek a létezéséről a Mátyás előadásából tudott, s ennek a
konzorcziumnak bemutatta a saját tervét.