Jóska alaposan kiaknázta ezt a vak szeretetet. Fáradhatatlanul
szipolyozta »öreg«-eit, ha lehetett: egyszerüen nyájas mosolygással, ha
másként nem ment: égbekiáltó mesék segítségével. Mind a két öreg
kisasszonynak egész gyüjteménye volt azokból a levelekből, melyek jogi
könyvek czímén száz forintokat könyörögtek s igértek fűt-fát, megtérést,
szigorlatot, ügyvédi, bíborosi vizsgálatot, mit tudom én mit. Néha, ha a
csalafintaság igen átlátszó, s a pénzügyi művelet fölötte nehéz volt,
hol az egyik, hol a másik öreg kérette magát, s talán makacskodott is
egy kicsit, de végül Jóska mégis csak megkapta a pénzt. A Lotti néni
toalettpénzecskéje rendesen Jóskához vándorolt; titokban így tett Ida
néni is azzal, a mit magának félrezsugorgatott. Meglopták a közös
vagyont s meglopták egymást, csakhogy Jóskának küldhessenek.
Egy álmatlan délután – a báli szezon már végefelé járt s a Jóska
talpában vagy három átvirrasztott éjszaka égett – történetünk hősét, a
ki különben örökkön derűs arczczal járt-kelt a világban, kivételképpen
komor gondolatok kisértgették. A feje fájt, a pénzét elkártyázta;
elhatározta, hogy belép a komoly és tekintélyes emberek sorába. El fogja
szöktetni Joannovics Terkát, a milliomos bánáti kisasszonyt, családot
alapít, hivatalt vállal s búcsút mond a víg legényéletnek.
A terv regényes volt, de nem képtelen. Terka, a kinek már a megyebál óta
erősen udvarolt, határozottan belégabalyodott egy kicsit. A Jóska arcza
akkortájt olyan tarka volt a frissen kapott, félig behegedt és régi
párbajsebektől, s úgy össze-vissza volt varrva, mint egy hímzett
asztalterítő; ennek a látványnak Terka nem tudott ellenállni.
Szóval értették egymást. Arról azonban, hogy megkérhesse, szó se
lehetett. Az öreg Joannovics különködő, sőt félbolond ember volt, de
olyan bolond ember, a ki önként, kényszerítő okok nélkül Jóskához adja a
leányát, a mi éghajlatunk alatt egyelőre nem találkozott.
Maradt tehát: a szökés párosan. S Terkában volt vér ehhez az
operetlizéshez. A dolog nem lehetetlen. De Jóska úgy számította, hogy a
jó hajlandóságon kívül még vagy ezer pengő kellene hozzá. Honnan az ezer
forint, illetőleg: hogyan?
Éppen két napja, hogy háromszáz forintot kapott hazulról, s éppen
tizenegyedikszer szegte meg azt a szent fogadást, hogy a szigorlatot le
fogja tenni. Aztán meg ezer forint nagy pénz volt az öreg
kisasszonyoknak.
Jóska, a szigorlaton kívül, nem ismert lehetetlenséget. Mért ne lehetne
a Szent György-napi árendára előre fölvenni nyolczszáz-ezer forintot?
Csak ügyesen kell hozzáfogni a dologhoz, s ki kell békíteni az öregeket.
S hirtelen egy vakító ötlet czikázott át a fején.
Ida néninek holnapután van a születése napja. Egy bonbon nem sok, de
Jóska soha még csak egy bonbonnal se adta jelét nénjeivel szemben
némelyes figyelmességnek, hogy ne mondjuk, hálának. Valami csinos,
ötletes ajándék nagy hatást tenne és sokat lendíthetne a szöktetés
ügyén. Egy okos születésnapi meglepetés uzsora-kamatokat hozna.
Jóska kiugrott az ágyából, s egy félóra multán fejfájás nélkül, fütyölve
ment el hazulról.