A viselkedésre való hatásuk szempontjából bizonyosságainkat be lehet
osztani aktiv és inaktiv igazságokra. Ez utóbbiak merőben banális
állítások formáját öltik magukra, amiket mindenki megismétel, anélkül,
hogy befolyásolnák az embert, valamíg egy katasztrófa el nem árulja
erejüket.
Az az igazság, amely érzelmekbe, szenvedélyekbe, hitekbe, érdekekbe vagy
egyszerűen csak a közönbösségbe ütközik, inaktiv igazság marad; sőt sok
szellem számára nem is igazság többé.
Volt nekünk a háború előtt sok inaktiv igazságunk, így pl.: a messzevívő
ágyúk fölénye, a bő munició haszna, a lövészárkok fontossága és még több
más. Ámde csak a tapasztalat tette nyilvánvalóvá az értéküket.
Valamely igazság kimondása nem ér semmit, ha nem ragadja meg eléggé a
lelket, hogy tett indítékává is legyen.
A katasztrófák sokszor szükségesek, hogy aktiv igazságokká változtassák
az inaktiv igazságokat. A német visszavonulás megállása a marne-i csata
után, bebizonyította – könyveink elméletének egészen megfelelőleg – hogy
a lövészárkokkal meg lehet állítani egy betörést. Minálunk nyolc
département pusztult el abból az okból, hogy ez az igazság, amely aktiv
volt a németek számára, inaktiv volt a mi számunkra.
Némely igazság azért marad hatástalan, mert látszólagos egyszerűsége
elfödi a nehezen fölfogható következményeit. Igy pl. nyilvánvaló
igazságnak tekinthetjük, hogy nem kell mindenáron versenyre kelni
vetélytársainkkal olyan területeken, ahol a természetes kútforrások
mindig erősebbekké fogják őket tenni. Ennek az igazságnak a tartalma
jóval többet ér, mint amit külseje elárul, ámbár még – úgy látszik –
kevéssé értették át. Pedig teljes átértéstől függ egész gazdasági
jövőnk.
A nyilvánvaló igazságok hamar hatástalanokká válnak. Ezért kell azokat
gyakran, s változatos formában ismételgetni.
Valamely igazság sikere nagyban függ attól az időponttól, amelyben
kifejezték. Amikor egy jeles angol tábornok a háború előtt hazájának egy
hatalmas sereg szükségét hirdette, nem hallgattak rá. Ugyanígy áll a
dolog a tiszta tudomány birodalmában is. Senki sem fogadta be Lamarck
eszméit, amidőn, Darwint megelőzőleg, a transformizmust tanította.
Még olyan igazságok is, amelyek képesek a jövőt bevilágítani, hatás
nélkül maradnak a jelenre, amikor még csak kevés szellem tudja fölfogni
a horderejüket.
A tévedés gyakran termékenyebb nemzője a cselekedetnek, mint az igazság.