Az ágyúöntő lett az új idők nagy döntő bírája. Nélküle a világ urai mire
sem képesek.
A jelenkori háborúk sokkal inkább gyárosok háborúi, semmint a
tábornokokéi. Cæsar és Napoleon lángelméje is tehetetlennek bizonyulna
egy ellenséggel szemben, akinek korlátlan számú ágyú állana
rendelkezésére.
A mostani háborúban a pénz fontos, de nem leglényegesebb szerepet
játszott. Ellenben szinte döntő súlyúak voltak a rombolás mechanikai
eszközei, amelyek a jövőben – az ipar haladásával, még döntőbb hatásúak
lesznek. A jövőben bizonyára nem a legnépesebb országok, hanem azok
nyerik el majd a katonai hegemóniát, amelyeknek legtöbb romboló gépük
lesz.
A bölcselők, akik azt akarják bizonyítani, mily bajos bizonyos elemi
igazságok elterjedése, mindenesetre hivatkozni fognak majd, hány hosszú
hónapnyi megfigyelésre, s hány százezer ember elvesztésére volt szükség,
míg megértették a lövészárok, a drótakadályok s a messzevivő ágyúk
szerepét.
A háborút olyan eszközökkel vívták, amelyek egyike sem volt tábornokaink
előtt közelebbről ismeretes: tengeralattjárók, lövészárkok,
drótakadályok, repülők, nehézágyúk.
A lövészárok mozgatható erődöt képvisel, amelyet tetszésszerinti helyre
lehet tologatni, ha beveszik vagy lerombolták.
A modern lövészárok lehetetlenné tette az olyan döntő csatákat, aminő a
multban az actiumi, jénai és waterlooi volt, amelyek egy nap alatt
megszabták egész országok jövendő sorsát. Mert ámbár igen hosszúak és
igen gyilkosak, a mostani harcok mindig eldöntetlenek maradnak.
Eredetileg a hadvezérek lenézték a nehéz tüzérséget, ellenben ma már
kénytelenek az ütközetek egyik nagy tényezőjének tekinteni. Hatékonysága
azonban mégis korlátolt, mert pl. a németek nem tudták vele Verdunt
bevenni.
A modern offenziva nehézségei és az a gyakori tapasztalat, hogy
lehetetlen a lövészárkok vonalain áthatolni, nyilvánvalók a
statisztikából. Eszerint egy méter lövészárok szétrombolása 30,000
frankba, 3 tonna acélba és 5 napi munkába kerül, ellenben már egyetlen
nap munkájával helyre lehet állítani egy ugyanilyen terjedelmű
lövészárkot.
A háború újabb bizonyítéka annak, hogy bármely romboló eljárás mindjárt
maga után vonja új védőeszközök teremtését. A 420-as gránátvetők, a
Zeppelinek, fojtógázok stb. hatása csakhamar többé-kevésbé megsemmisült.
Ezt a törvényt még a tengeralattjáró sem tudta tartósan kikerülni. Hogy
valamely rombolóeszköz valóban győzhetetlen legyen, annak oly rögtöni
hatásúnak kellene lennie, hogy képes legyen a hadseregeket és városokat
megsemmisíteni, mielőtt még idejük volna a védekezésre.
Ha a háborúsipar egészen kifejlődik, a rombológépek tömérdek számát
fogja kezelhetni a gyakorlott specialisták egy kis csoportja. Akkor az
öldöklő gép fogja helyettesíteni a harcost, ahogyan a szén lépett a
rabszolga helyébe.