A történelmi idők kezdete óta az élet létföltétele volt a védőképesség.
A lefegyverzett lényt rohamosan kiirtják.
A szükségletek leigázzák az embert s nem tűrnek vitát. Ámbár csakugyan
nem lehet összeegyeztetni a civilizációval, a militarizmus, úgy látszik,
egyedüli ismert eszköze a védelemnek azzal a veszéllyel szemben, amely
hatalmasan fölfegyverzett államok részéről fenyeget.
A népeknek, mielőtt a haladásra gondolhatnának, arról kell
gondoskodniok, hogy kikerüljék a rabigát.
A mostani századnak talán legjellemzőbb vonásává válik a polgárosult
világ militarizációja, s mindaz a visszaesés, ami ebből a rendszerből
következik.
A társadalmak, miután sorban alapultak vallási, katonai, jogi, gazdasági
rendszeren, úgy látszik, visszatérnek a merőben katonai rendszerre.
A gazdasági és uralmi terjeszkedés szükséglete végzetszerűen kifejlődik
a népeknél, amelyeknek katonai hatalma növekszik. Fölszerelésük sokba
került, s megkísérlik, hogy befektetésüknek hasznát is lássák.
A békeidők fegyverkezései mintegy biztosítási díjakat képviselnek a
külső támadással szemben. Ámde a hadfelszerelési anyagszükséglet
fejlődése ezt a biztosítási díjat oly borzasztóan emeli, hogy csak igen
kevés nép lesz abban a helyzetben, hogy elviselhesse.
A jövő egyik legnehezebb problémája lesz, mint lehet a túlfinomult
civilizációkra rátukmálni a szigorú katonai rendszert, amely ellentétben
áll ugyan az értelem fejlődésével, de elengedhetetlen a függetlenség
megóvására.
Ha az egész világ védekezésből kénytelen magát katonaivá átalakítani, az
individualizmus szükségszerűleg el fog tűnni még az olyan nemzetek
kebeléből is, ahol legjobban ki volt fejlődve.
A fegyverkezés túlzása, amely a népek hatalmát megteremti,
végeredményében romlásukra vezet. A csupán militarizmusra alapított
birodalmak éppen a militarizmuson omlanak össze.
A római császárság hanyatlása akkor kezdődött, amikor nem volt már egyéb
támasza, mint a katonai erő.
Tegyük föl, hogy a német militarizmus szét lesz rombolva. Hogyan lehetne
újjászületését máskép megakadályozni, hanemha azzal, hogy egy még
erősebb militarizmust szegezünk vele szembe. Így hát egy egyetemes
militarizmus lesz szükséges, hogy egyetlen egy nép militarizmusát
leszereljük.
Európa csak úgy kerülheti ki a militarizmust, ha a német nép lelkivilága
gyökeres átalakuláson megy keresztül. Lehet, hogy ez végbemegy majd
egyszer a jövőben: ma még bizony elég valószínűtlen.
Valamíg Németország militarista eszméi át nem alakulnak, a népek csupán
fegyverszünethez fognak hozzájutni, nem pedig tartós békéhez is.
Gyakran beszélnek a nemzetek szövetségéről; de – amint ezt egy
miniszterelnök a parlamentjében kijelentette – ezt a szövetséget csak
fegyverben álló nemzetek alakíthatják meg. Ámde viszont kevéssé
valószínű, hogy jól felfegyverzett népek sokáig maradnának békességesek.
Legalább is nem ezt tanítja a népek lélektana és történelme.