Hosszú évekig tartó utazásokra és megfigyelésekre van szüksége, amíg
fölfogja valaki, hogy az igazi reformokat nem lehet csupán törvényekkel
végrehajtani.
A tudománynak és a politikának nem lehet ugyanaz a módszere. Az előbbi
elsősorban az általánossal, az utóbbi a különössel foglalkozik. A
tudomány az állandó vagy mesterségesen megrögzített dolgokat
tanulmányozza, s ezért könnyen megállapítja a dolgok elemein uralkodó
törvényeket. A politika ellenben élő és gyakran váratlan behatások által
mozgatott lényekkel áll szemben.
Az intézmények értéke egyesegyedül alkalmazásuk módjától függ.
Egyiküknek sincs szuverén ereje.
Valamely társadalmi vagy politikai reform ritkán hasznos, ha nem lép
nyomába a lelkivilág átalakulása is.
A törvényeknek csak úgy van hatásuk, ha követik a szokásokat, anélkül,
hogy megelőzni törekednének. Az a rendeltetésük, hogy szentesítsék
azokat, nem pedig az, hogy megteremtsék.
A reform csak akkor tartós, ha apró, egymásrakövetkező reformok
összetevődését jelenti.
A törvények és szabályok ártalmasokká válnak, ha – ahelyett, hogy
közérdekű szükségleteket elégítenének ki – egyszerűen az a céljuk, hogy
egy párt követeléseit elégítsék ki.
A törvények nem lehetnek igazságosak, ha egyenlőtlen lelkivilágú
emberekre egyformán alkalmazzák. Európai kódekszekkel kormányozni a
gyarmatokat, az alatt az ürügy alatt, hogy beolvasszák: veszedelmes
utópia.
A szabályzatokat csak úgy fogják föl és veszik figyelembe, ha rövid és
világos formába foglalják. A hosszú szabályzat szükségkép rossz, mert az
emberek nem tudják észben tartani minden részét.
Németország egyik erőforrása az volt, hogy militarizmusa révén be tudta
tartatni a szabályokat és törvényeket, amelyeket a latin népek csak
kevéssé tartanak tiszteletben.
Egyetlen törvény tiszteletét megingatni annyi, mint az összes többinek
erejét megingatni. A háború elején életbeléptetett moratóriumrendeletek
ürügyül szolgáltak arra, hogy az emberek kivonják magukat a szerződéses
kötelezettségek alól s ez olyan csapást mért a társadalmi szervezetre,
amelytől csak igen nehezen fog magához térni.
A háború után nem az lesz az igazi haladás, ha új törvényeket bocsátanak
ki, hanem az, ha a meglévők egy nagy részét eltörlik.
A háború nem lesz hiábavaló, ha megtanított arra, hogy ahelyett, hogy
mindig csak az állam reformját követelnők, önmagunkat kell reformálnunk.
A nép ereje nem lehet tartós, ha a törvényei, intézményei, eszméi és
tanai nem állandók.
A jogot nem csinálják, az magától csinálódik. Ez a rövid formula
tartalmazza egész történetét.