Az éleslátás hiánya volt az államférfiak általános jellemvonása a háború
előtt és alatt. Olyan kormányférfiak, akik az eseményeket csak néhány
hóval megelőzőleg is előrelátnák, már csak kivételesen akadnak.
Az előrelátásra való képtelenség és a határozatlanság mindig
megboszulják magukat. A németek borzalommal gondolnak arra, mily romlás
fenyegette volna hajórajukat, ha annak idején egy angol miniszter
rövidlátása át nem engedte volna nekik Helgoland szigetét. A
szövetségesek csak keserűséggel tudnak visszaemlékezni, milyen más lett
volna a háború lefolyása, ha, a hadjárat elején, az egyik miniszter
kellő határozottsággal s előrelátással elrendelte volna, hogy néhány
páncélos kövesse nyomon a német hajókat Konstantinápoly felé irányult
útjokban.
Egy világosan látó császár megértette volna, hogy Németországnak minden
más birodalomnál jobban érdekében állott a béke fenntartása. Fölfogta
volna Bismarck mélyértelmű tanácsát, hogy sohase vesszenek össze
Oroszországgal.
Az előre nem látás következményei alig hozhatók helyre. A szövetségesek
százezernél több embert vesztettek el haszontalanul abban a hiú
igyekezetben, hogy előzőleg elkövetett vigyázatlanságuk és habozásuk
csorbáit kiküszöböljék.
A népek urai folyton csak értéküket vesztett eszmékből élnek most is. A
tények által legjobban bebizonyított igazságok egyike, hogy egy ország
sem nyer azzal, hogyha idegen népeket akaratuk ellenére szándékozik
magához csatolni. Ezt tapasztalta Ausztria egykoron Velenczével,
Németország Elzászszal, amely ötven év óta a zavarok és nagy költségek
kútforrása számára.
Ez a szó, hogy «túlkéső» mondá egy angol miniszter, sok balszerencse
magyarázata.
Míg egykoron semmiféle befolyással nem volt a történelem folyására, a
népek akarata egyik döntő tényezője lett a modern politikának.
Ha a nagyhatalmakat olyan rosszul értesítik külföldi ügyvivőik, ez azért
van, mert ezek – csak hogy főnökeik megbecsüljék őket – egyebet sem
tesznek, minthogy visszhangozzák az ő nézeteiket.
Illuzióink a bulgárokra és görögökre vonatkozólag, a háború kezdetén,
aligha fakadtak más forrásból.
A lélektani erők kezelésében elkövetett hibák könnyen megsemmisíthetik a
fegyverzet fölényét. Németország is tapasztalta ezt: diplomatáinak
pszihologiai vaksága újabb és újabb ellenséget szólított ellene
sorompóba.
A gyönge kormányok, épúgy, mint a jellemtelen egyének, kevéssé
félelmetesek az ellenségeik, ellenben veszélyesek barátaik számára.
Oroszország ennek a példának az illusztrációja a háború alatt.
A «diktátor» csak fikció. Az ő hatalma a valóságban szétoszlik számos
névtelen és felelőtlen aldiktátorra, akiknek zsarnoksága és korrupciója
csakhamar elviselhetetlenné válik.
Minden felelősségnélküli hatalom gyorsan. zsarnoksággá változik.
Fogalmat alkothatunk borkereskedőink roppant hatalmáról s arról a
félelemről, melyek törvényhozóinkat eltöltik, ha megállapítjuk, hogy
legkiválóbb hadügyminiszterünk megbukott, mert a katona egészségének
védelmére hivatkozva, megpróbálta megakadályozni az ő üzletüket.
Sok szempontból lehet a mi parlamentünk értékét vitássá tenni, de el
kell ismerni, hogy a kebeléből kiküldött nagybizottságok nélkül nem lett
volna sem municiónk, sem elég ágyúnk a védelemre. Nem tudta volna ezt
megszerezni egy kormány sem, még ha abszolut hatalommal rendelkezett is,
de bürokrata illuziók rabja volt volna.
A politikában olyan általános túllicitálás mindig veszedelmes módszer
volt. Lehet, hogy pillanatnyilag hasznos a pártnak, de sohasem az a
kormányzottaknak.
Ha a napi hasznosságokat előnyben részesítjük a tartós igazságokkal
szemben s ha a pillanatnyi vélemények szerint kormányoznak, ezzel
gyógyíthatatlan helyzeteket teremtünk a jövendő számára.