Az államfő manapság akaratok összetétele, amely az akaratokat
irányozhatja, de ha nem tudja irányozni, azok uralkodnak őrajta.
Valamint a természet erőit ismerő orvos ura a jelenségeknek, úgy az
államférfiú, aki tudná kezelni a lelki erőket, kénye-kedve szerint
irányozhatná az emberek érzelmeit és akaratát.
Az ügyes államférfi fel tudja használni az ábrándokat, amelyektől sok
lélek nem tud szabadulni. Ellenben a tapasztalatlan államférfiú üldözi
azokat és mégis ő az áldozatuk.
A népek lélektanának nemismerése mindenkor végzetes politikai hibák
kútforrása volt.
Kizárólag a könyvek közt élni, ez meggátolja azt, hogy valaki megértse a
realitásokat. Ezért oly veszedelmes az országokra az elméleti emberektől
gyakorolt kormányzás.
Mentől bajosabb egy politikai probléma, annál több ember találkozik, aki
azt hiszi magáról, hogy meg tudja oldani.
A tisztánlátás hiánya és a határozatlanság a politikusok réndes hibái.
Minthogy irányítani nem tudják az eseményeket, engedik, hogy azok
uralkodjanak őrajtuk s alávetik magukat minden vakesetnek.
A politikusok közt, akik a népek sorsának gyeplőit tartják, nagyon sok
szimplista szellem találkozik, aki megvan arról győződve, hogy a
természet törvényeit is megmásíthatják az ő rendeleteik. Ellenben ritka
a megfigyelő szellem, akinek megvan az érzéke a lehetőségek iránt s aki
arra szorítkozik, hogy igazodjék a dolgok folyásához, s nem lép föl
azzal az igénnyel, hogy más mederbe terelje azt.
A tömegek hajlandók azt képzelni, hogy kormányzóik valami magasabbrendű,
csalhatatlan lények. Ezért olyan nagy a dühök, ha a balsiker leleplezi
az embert a bálvány mögött.
A miniszter értéke nagyban függ a környezetétől. Ámde az embereket
kiválasztani még sokkal nehezebb művészet, mint a kormányzás.
Ennek az embernek, akiből miniszter lett, jobb lett volna kocsisnak
lennie, ez meg, aki kocsis maradt, megérdemelte volna, hogy miniszterré
legyen – mondá Napoleon. Ez szent igaz, de hogyan kell megtenni a
különbséget és fölfedezni az igazi tehetségeket?
A legrosszabb zsarnokok nem olyan veszedelmesek, mint a határozatlan
kormányzók. A határozatlanság mindig katasztrófákat szült.
Ha annyi államférfiú árul el határozatlanságot a cselekedeteiben, ez
azért van, mert nincsenek tisztában azzal, mit akarnak és mit bírnak.
Az az ember, aki nem bír uralkodni idegein, méltatlan arra, hogy a
politikai hatalomnak akárcsak legalsó fokát is elfoglalja. Az 1870-iki
háború azért vált kikerülhetetlenné, mert olyan miniszter vezette az
ügyeket, akinek nem volt elég nyugalma ahhoz, hogy cselekvés előtt
megállapítsa, vajjon igazak és szabatosak-e azok az adatok, amiket a
viszály kitörését okozó hamisított távirat tartalmazott. Egy ellenséges
diplomata finom psychologiájának sikerült faji ingerlékenységünket
kihasználnia s bennünket a katasztrófák egész sorába dönteni.
Az állam vezetőinek tudniok kell ahhoz, mint válasszák meg az indító
okokat, amelyek a különböző lelkivilágú emberekre hathatnak. A német
diplomaták például képtelenek voltak erre a megkülönböztetésre s nem
fogták föl, hogy a terror, amely olyan hatást gyakorolt a balkáni
népekre, semmi hatással nincs más fajokra.
Az átlagpolitikusok egyik legveszélyesebb szokása, hogy megigérik azt,
amiről biztosan tudják, hogy nem bírják megtartani.
A politikában az intézmények nem olyan fontosak, mint az erkölcsök.
A parlamenti gyülekezetek eléggé megfelelő politikai uralmat
képviselnének, ha távol lehetne őket tartani a félelem, féltékenység, a
gyűlölködés nagy fantómjainak lidércnyomásától. De ezek voltak huszonöt
év óta az ipart, a pénzügyeket, a hadsereget szétbontó törvényeknek s a
politikai üldözéseknek sugalmazói.
A pártszellem és a választóktól való félelem a törvényhozóknak vajmi
kevés szabadságot adnak a helyes itéletre.
Az Egyesült Államokban, ahol az állam jogai nem számosak, a politikai
befolyások is hatástalanok maradnak. A politikus szerepe csak olyan
országokban válik végzetessé, ahol az állam a tevékenység egész körét
magának foglalja le.
A népekre mindig veszélyes, ha olyan férfiak vezetik, akik inkább nézik
azt, hogy intézkedéseik milyen hatást gyakorolnak valamely pártra, mint
azt, hogy mit érnek azok általában s a közérdekre való tekintettel.
A politikai tapasztalatlanság rendesen abban nyilvánul, hogy egyre-másra
halmozzák a megszorító rendszabályokat. Minthogy jobbadán vaktára
kapkodják elő, rendesen ellentétbe kerülnek a gazdaság minden
törvényével és csakhamar vissza kell vonni azokat.
A kormányok, amelyek nem tudták megteremteni a közvéleményt, sokszor
csak akkor ismerik meg azt, amikor már az fölborítja őket.
A jellemnélküli államférfiak hiába próbálják egyéni gyöngeségüket a
kollektiv gyöngeséggel alátámasztani.
Semmit sem lehet várni a politikusoktól, akiknek a világ csak olyan
tükör, amely csupán vágyaikat, ábrándjaikat és rémeiket vetíti vissza.
Míg a tudós kutatja az igazságot, anélkül, hogy félne a
következményeitől, a középszerű politikus nagyon bizalmatlan iránta és
ellenségének tekinti. Cenzurázza a kifejezését, abban a kába reményben,
hogy ezzel megsemmisítheti magát az igazságot.
A legveszedelmesebb politikai hibák közé tartozik az, ha ragyogó
szónokokra bízzák a közügyek intézését. Már Napoleon megjegyezte, hogy a
nagy szónokok, akik alkalmasak gyülekezetek hangulatának kormányzására,
alkalmatlanoknak bizonyulnának a legszerényebb ügy intézésére is.
A nagy szónokok ritkán nagy gondolkozók. A szónok művészete elsősorban
abban áll, hogy ügyesen kezeli a csalóka formulákat, amelyek hatást
tudnak gyakorolni a tömegekre.
A politikus, aki tevékenységét beszédbe fekteti, ritkán fekteti azt
cselekedetekbe.
A diplomaták csak úgy, mint a nők, a legtöbbször hallgatással adják meg
a legvilágosabb nyilatkozatot.
Az igazi államférfiú néha hajthatatlannak mutatkozik szavaiban, de
sohasem tetteiben. A modern népek életén uralkodó szükségszerűségeket
nem lehet összeegyeztetni a hajthatatlansággal.
Kormányozni annyi, mint paktálni, paktálni nem annyi, mint engedni.
A bölcs kormányzónak nem szabad elfelejtenie, hogy a multak befolyása
szab határt az ember jelenben lehetséges cselekvésének. Az élők tömegét
mindig a holtak kerete fogja körül.
A kormányzók számára hasznosabb ismerni, milyen a felfogásuk az
embereknek bizonyos dolgokról, mint ismerni a dolgok való értékét.
Életre ébreszteni, növelni vagy eltüntetni az érzelmeket és hiteket a
népek lelkében: ez a kormányzás művészetének egyik lényeges eleme.
Aki a nép érzelmeit kezelni tudja, az akaratát is tudja irányítani. Aki
pedig tudja ezeket az érzelmeket állandókká tenni, az újjá is tudja
teremteni a nép lelkét.