A fegyverek maguk nem alapíthatják meg a népek hatalmát. Az
mindenekfölött a lelki cohaesion alapszik, amelyet megteremtenek a közös
érzelmek, a közös érdekek, a közös hitel. Valamíg ezeket az elemeket nem
teszi állandókká az átöröklés, addig a nemzetlét mulékony lesz és ki
lesz szolgáltatva minden vakesetnek.
Bár láthatatlan: a társadalmi rend befolyása roppant súllyal nehezedik
mindennapi életünkre. Sokkal erősebben irányítja gondolatainkat és
tetteinket, mint okoskodásaink.
A társadalmat tagjai érdekeinek egyensúlya tartja fenn. Ha ez az
egyensúly megbillen, a mohó vágyak és gyűlöletek, amelyeket eladdig a
lassan fölépült társadalmi gátak tartottak mederben, szabadon kiáradnak
és csaponganak. Ilyenkor a hatalom szüntelenül kézről-kézre jár és az
anarchia addig a napig tart, valamíg a közóhajtás egy erős tekintélyt
nem követel, amely képes helyreállítani a rendet.
Valamely népnél faji közösség híjján is a közös vallásos, politikai vagy
társadalmi eszménybe vetett hit meg bírja teremteni a gondolatok és
magatartás azonosságát, amely fennmaradásához szükséges.
A politikai pártok egyetértése elengedhetetlen kelléke annak, hogy
valamely ország ellenségeivel megküzdhessen. Ha a civódás, amely minket
a bukás szélére vezetett, a háború után újraéledne, Franciaország
gyógyíthatatlan dekadencia veszedelmében forogna.
Nem lenne hiábavaló a parlamentek falára vésett fölirattal arra
emlékeztetni, hogy a népek, amelyek – mint hajdan a görögök és később a
lengyelek – nem bírtak lemondani belső viszálykodásaikról, végül
szolgaságba sülyedtek és megszünt a joguk a történelmi létre.
Ha egy politikai párt csakugyan arra törekednék, hogy hasznossá tegye
magát, vállalnia kellene annak a bizonyítását a tömegek előtt, mily
üdvös, ha az osztályok fuziója váltja föl versengéseiket. S ha olyan
régen hiába próbálták meg ezt a fuziót, talán lehetségessé válik a
társulás hasznának gyakorlati bemutatása révén.
A különböző társadalmi osztályok közti személytelen és hideg viszonyt a
lövészárokban eltöltött közös élet bizonyára benső viszonnyal s merevség
nélkül való fegyelemmel fogja majd helyettesíteni. Ha az emberek
megismerik egymást, hamarosan rájönnek, hogy sok pontban megegyeznek és
könyvekből eredő nézeteltéréseiknek nincs jelentőségük.
A hosszantartó háború során fölidézett közös lelkiizgalmak közelebb
hozzák az embereket s olyan szolidaritást teremtenek meg köztük, amely
képes túlélni ezeknek az izgalmaknak eltüntét is.
A népek, amelyeknek összetartását a háború nem kovácsolja össze
végképpen, a katonai harcok után biztosan következni látják majd a
szocialis, gazdasági és még egyébfajta harcokat.
Az érdeken nyugvó szolidaritásnak szilárd az alapja. Ellenben a
testvériségre vagy kegyességre alapított épület mindenkor ingatag.
Elsősorban hasonló érdekű csoportoknak köszönheti Németország gazdasági
haladását.
Az üdvös társadalmi átalakulások nem a mostan uralkodó szocialista
elméletekből fognak eredni, hanem a dogma nélküli szolidaritásból, amely
különösen azzal fog foglalkozni, hogy mindenki létét javítsa az új
szükségletekhez jobban alkalmazkodó nevelés s a társulás különböző
szervezetei révén.
Ha ez a jelszó «szolidaritás» helyére tudna lépni a «szocializmus»-nak,
nagy haladás valósulna meg, mivelhogy a jelszavaknak rendesen sokkal
nagyobb a hatalmuk, mint az elméleteknek.
Hiábavaló a népeknek azt szavalni, hogy testvérek, mikor mindegyikük
bölcsen tudja, hogy ez nem igaz. Még hiábavalóbb osztályharcra buzdítani
őket, mert ez kölcsönös romlás kútforrása. Ehelyett egyszerűen azt kell
bebizonyítani, hogy érdekük egymást segíteni az erők összetevése által.