A szervezet egyszerűen a minden tudomány uralta alapelvek alkalmazása:
valamely jelenség szülő elemeinek szétkülönböztetése, külön-külön
tanulmányozása, s mindegyikük befolyásának kutatása. Az ilyen módszer
magában foglalja a munkamegosztást, az illetékességet és a fegyelmet.
Nagy Sándortól Augusztusig s Napoleonig minden magasabbrendű szellem
nagy szervező volt. Egyikük sem ismerte félre, hogy szervezni nemcsak
annyit tesz, mint szabályokat alkotni, hanem annyit is, hogy végre is
kell hajtatni azokat. Ebben a végrehajtásban rejlik a szervezés fő-fő
nehézsége.
A szervezés lehetetlen, ha minden egyén és minden dolog nincs a maga
helyén. Ennek az elemi igazságnak alkalmazása, sajnos, olyan éleslátást
igényel, amely bizonyos népeknél elég ritka.
Bármely szervezet értéke a főnöktől függ, akit élére állítanak. A
kollektivitások alkalmasak a végrehajtásra, de képtelenek az irányításra
és még kevésbbé képesek az alkotásra.
Az együttes munka megszokása és fegyelme – a szociális előrelátás
intézményeire, a biztosításra, a munkaképtelenség és aggkor esetére való
gondoskodásra, s a technikai nevelésre alkalmazva – végtelenül jó
szolgálatot tettek a németeknek. Így pl. a tanoncügy szervezése náluk
megakadályozta a kézmű válságát, amely annyira fenyegeti
Franciaországot.
A szolgálati ágak egymás mellé rendelésének hiánya nyilván a
leghelyrehozhatatlanabb hibája a latinfajú népek közigazgatásának. Egész
sorozata a minisztereknek hiába próbálta ezt orvosolni. Ez a baj annyira
dühöngött, hogy Párisban ugyanannak az utcának a kövezetét egy hónap
alatt háromszor vagy négyszer bontották föl és burkolták be, mivel a
gáz, a vízvezeték és villamosság üzemvezetőségei nem jutottak
megegyezésre, hogy az egész műveletet csak egyszer hajtsák végre a kellő
sorrendben. A háború alatt is láttuk, hogy Amerikába két különböző
miniszteriumnak kiküldött hatósági közegei versengtek egymással, hogy
ugyanazt a lóállományt vásárolják meg s a vevő természetesen, megegyezés
hiányában, végül négyszer oly magas árt fizetett.
Ha valamely közüzemben az ellenőrzést nagyon szaporítják, ez annyira
elaprózza a felelősséget, hogy végezetre az egészen elsikkad. Akit
túlsokan ellenőriznek, azt sohasem ellenőrzik jól.
Sok országban a nyilvános üzemek szervezetének csekély értéke nemcsak az
alkalmazottak közömbösségének és a felelősségtől való félelmüknek
tulajdonítható, hanem annak is, hogy gyakran a protekció helyettesíti a
rátermettség adta illetékességet.
Az amerikaiak nagyon a nyitjára jöttek a szervezés minden
csínjának-bínjának. Nagy mérnökük: Taylor megmutatta, hogy a legtöbb
gyári munkában – módszeresen kiküszöbölvén a haszontalan
erőfeszítéseket, – ugyanazt az eredményt sokkal kevesebb fáradsággal
lehet elérni. Most már sok német gyár is ugyaneszerint az alapelv
szerint van megszervezve.
A szükség hamarosan hatalmas tényezőjévé válik a szervezésnek. Kétséges,
hogy a németek nagyhírű rendszeressége felsőbbrendű-e azzal a szellemmel
szemben, amely lehetővé tette az angoloknak, hogy két év alatt
négymilliós sereget alakítsanak összes tisztjeivel, municiójával, s
azzal a szövevényes anyagkészlettel, amelyet a modern háború megkövetel.
Gazdasági és kormányzati gyöngeségünk egyik oka azzal függ össze, hogy
nálunk az iparosokat a kormányok vagy nem vették tekintetbe, vagy gyanús
szemmel nézték. A háború szükségletei azonban nélkülözhetetlenné tették
közreműködésüket s megkellett állapítani, hogy a nagyon is bonyolult
problémák, hála az ő munkájuknak, könnyen megoldódtak. És ha nem
dolgoztak elég gyorsan, ez onnan volt, hogy a hivatalok félelmetes
illetéktelensége állandóan akadályozta munkájukat.
Az amerikai élelmezési főbiztos programmszerű nyilatkozatát nagyon üdvös
volna kiragasztani bizonyos hivatalokban, amelyek szervezete annyira
hiányos volt a háború alatt: «Az élelmiszereknek nincs szükségük
diktaturára, hanem csak okos igazgatásra. Persze én a magam részéről ezt
az igazgatást nem drákói rendeletekben és önkényes inkviziciókban látom,
hanem az érdekelt három nagy csoport: a termelők, elosztók és fogyasztók
harmonikus megegyezésében és értelmes összműködésében. Tanácsadóimat
kizárólag ebből a három csoportból fogom választani, nem pedig az
elméleti emberek és a bürokraták közül.» Mily óriás szakadék tátong a mi
kormányzóink és a nyilatkozatot tévő értelmi állapota közt!
Oroszország kisérleti úton győződhetett meg arról, hogy egy nagy
birodalomnak még csak közepes szervezését is mily hosszú idő alatt lehet
megalapozni, s hogy azt nem lehet máról-holnapra rögtönözni. Mert ez a
szervezet csak akkor értékes, ha már megrögződött a lelkekben.
A szervezés túlsága nem mindig látszik üdvösnek a haladás tekintetében.
Khina aggályosan pontos szervezete minden kezdeményezés megbénítására s
a nyavalyás állapotnak olyan fokára vezetett, hogy nem tud belőle
fölépülni.
A szám megadhatja a tekintélyt, de nem az illetékességet, a
rátermettséget.
Az iparnak egyebek közt az biztosít nagy fölényt a közigazgatás fölött,
hogy a rátermettség ott nagyobb szerepre tesz szert, mint a ranglétra s
különösen a protekció.
A tekintély nélkül való illetékesség ép oly tehetetlen, mint az
illetékesség nélkül való tekintély.
A rátermettség hatástalan marad, ha rá nem termettség parancsszavának
kell engedelmeskednie.