A népek erejének okai közt elsősorban szerepel erkölcsösségüknek foka.
Amidőn Oroszország hadifölszerelés és élelem nélkül látta magát, egész
sora miatt a megvesztegetett minisztereknek, tábornokoknak és
hivatalnokoknak, világosan tapasztalhatta az erkölcsnek szerepét a
nemzetek életében.
Valamely nép erkölcse múltjának műve. A jelen teremti meg a jövő
erényeit. Mi apáink moráljából élünk s a mi fiaink a mienkből fognak
élni.
Minden erkölcsszabály először nyűg, kényszer, amit ránk kell tukmálni.
Csupán az ismétlés csinál belőle könnyen elfogadható szokást.
Az emelkedett kereskedői erkölcs bármely népnek felsőbbséget biztosít
vetélytársain, amelyek még nem érték el az erkölcsiségnek ugyanazt a
fokát. Ha például egy kiadó valamely régi utazási kalauz borítékára
friss évszámot nyomat, hogy megtévessze a vevőt, vagy ha egy jónevű
objektiv kereskedő ráteszi a cégjelét egy közönséges gyártmányra, ezzel
csak kedveznek az idegen versenytársaknak, akik folyamatos sorban
tartják kalauzaikat, s hitelesítik eszközeiket.
A mostani háború adalékot szolgáltat annak a bizonyítására, hogy még a
politikában is hasznos a becsületesség. Németország ma már tudja, mibe
került neki Belgium tekintetében vállalt kötelezettségeinek megsértése.
Az orosz miniszterek, akik elárulták hazájukat és okozták a
balszerencsét, amelynek viszont a forradalom volt a következménye,
bizonyosan komoly gondolatokat gondoltak végig celláikban a
becsületesség előnyeiről.
Az okokkal támogatott tisztesség bölcs dolog, de már annál a puszta
ténynél fogva, hogy okoskodik, az az irányzata, hogy ne legyen
tisztesség.
A német diplomácia egyik legbiztosabb eredménye volt, hogy az egyetemes
bizalmatlanságot idézte föl. Németország az egész világon aláásta a
beszédeiben való hitet. Soká fogja megszenvedni ezt az ezentúl
leronthatatlan bizalmatlanságot.