A gazdasági harcok sokszor époly romlást okoznak, mint a katonai harcok.
A történelem bizonyítja, hogy már sok ország lehanyatlását okozták.
Verseny nélkül, tehát gazdasági harcok nélkül nincs haladás.
Napjainkban a gazdasági küzdelem gazdagíthatja a győztest. A katonai
küzdelem ellenben hosszú időre megrontja. A népek közti viszonylatok
egészen át fognak alakulni, ha a kellő számban megismétlődött
tapasztalat bebizonyította ezt az igazságot.
Ha egy nemzet fokonkint eláraszt egy másikat termékeivel, époly teljes
uralomra tesz szert rajta, mintha fegyverrel hódította volna meg. A
gazdasági függés hamar megteremti a politikait.
A katonai szövetségek könnyűek, mert hasonló érdekeket társítanak.
Ellenben a tartós gazdasági szövetségek majdnem lehetetlenek, mert a
szövetségesek ipari és kereskedelmi érdekeik nem azonosak.
Ipari és kereskedelmi tekintetben semmiféle vámsorompó, semmiféle állami
beavatkozás, semmiféle rendszabályok nem tudják hathatósan pártfogolni a
szakmabeli képtelenséget és a kezdeményezés hiányát.
Ha valamely nemzetnek van már egy gazdasági ága, amely kivirágzóban van,
pl. a földmívelés: minden egyéb vállalkozással szemben arra kell
törekednie, hogy ezt az ágat tegye egészen virágzóvá.
A statisztika szerint Franciaország talaja kedvezősége mellett is,
azonban alacsonyabbrendű megmívelési eljárásai miatt hektáronkint csak
13 hektoliter búzaátlagot tud elérni, míg Németország és Anglia 21,
Dánia 27 hektolitert. Ugyanez a különbség zabban és árpában. Vajjon nem
nyilvánvaló-e ebből, hogy földmívelésünk javítása sokkal jobban fizetne,
mintha oly kiviteli cikkek gyártásával küszködünk, amelyek a verseny
következtében édeskevés hasznot hajtanak?
Helyesen mondta nemrég a földmívelés egyik kiváló védelmezője, hogy az
lesz a sarokköve a nemzeti megújhodásnak.
A távoli népek gazdasági felszívóképessége abban a mértékben csökken,
ahogy előrehaladnak. Úgy látszik, hogy Japán és nemsokára a többi Azsia
is teljesen elzárkóznak az európai termékek elől.
Az oly országokban, ahol az ipar egyéni maradt, nem tud megküzdeni a
külföldön alakult egyesülésekkel szemben.
A német ipar egyik nagy ereje abban rejlik, hogy megszervezte a hasonló
termékek gyárosainak egyesülését a kartellekben és így nagyon
gazdaságossá tette a termelést. A mi gyárosainknak is, avégből, hogy
hathatósan küzdjenek meg az új kereskedelmi benyomulásokkal szemben, meg
kell tanulniok, hogy társuljanak, ahelyett hogy egymás ellen fenekednek.
A német árúk behatolásával csak úgy lehet megküzdenünk, ha hasonló
cikkeket ugyanazon az áron gyártunk. A sérthetetleneknek álmodott
vámsorompóknak nem volna egyéb következésük, minthogy a semleges
országok révén mégis bevezetnék a Németországban gyártott cikkeket, vagy
pedig bevezetnék magukba a semleges országokba. Ez annyi volna, mint
rovásunkra, romlásunkra gazdagítani más népeket.
A világháború fedte föl azt a tényt, hogy a német kereskedelem
fokról-fokra meghódít minden piacot. Nagy halmaz vitairat gyűl majd
össze, megmagyarázandó, miért nem követték el a németek még a
lehetetlent is, hogy a háborút kikerüljék.
Németország jövőbeli törekvései az ipari hegemóniára époly félelmetesek
lesznek, mint katonai hegemóniájáról való álma.
Mindaddig, míg az eszmék iránya nem változik meg teljesen, a világ
kétségkívül váltakozni látja majd a gazdasági harcokat a katonai
harcokkal, s látja a kettő összeszövődését.
A fegyveres kézzel vívott háborúk az átmeneti állapotot képviselik, a
gazdasági háborúk az állandót.