A világ evoluciójának mai korszakában a népeken és királyokon gazdasági
szükségszerűségek uralkodnak, amelyek erősebbek, mint az ő akaratuk.
Az ipari korszak végkép meghódította a világot. A népek fölényét már nem
filozófiája, irodalma, művészete fejlődése szabja meg, hanem szénben
való gazdagsága és technikai képességei.
Az egész antik világon, sőt egészen a legújabb korig az országok hatalma
nagyban függött lakosai számától és képességeitől. Ma ellenben főképen
szénben való gazdagságától.
A modern korszak fejlődését a szén szerepe jellemzi. Két évszázad előtt
még nem látták hasznát, ma pedig annyira nélkülözhetetlen, hogy ha
eltünnék, az illető ország élete is megakadna. Nem volna többé vasút,
gyár, s háborúban ágyú.
Csak a szén tudta megteremteni a gép uralmát, amely a civilizáció
megújitója lett.
A népek életében a jelenségek láncolata végezetre úrrá lesz minden
akaraton. A szénbányák feltárása lehetővé tette Németországnak a
kiviteli cikkek gazdaságos gyártását. Ebből túltermelés származott,
amely szükségessé tette távoli piacok meghódítását és ennek kapcsán
hatalmas hajóraj teremtését, hogy kivitelét támogassa. A germán
aspirációk nőttön-nőttek s a hegemónia régi álma megvalósíthatónak
látszott.
Valamely országnak szénben és vasban való gazdagsága manapság nemcsak
katonai és ipari hatalmának színvonalát határozza meg, hanem
kereskedelmi terjeszkedésének lehetőségét is.
A vas és szén fölényes szerepét a modern háborúkban nyilvánvalóvá tette
az a nyilatkozat is, amelyet Németország hat legnagyobb ipari egyesülete
bocsátott ki. Abban kijelentették, hogy ha a háború kezdetén a Briey-i
medencét meg nem hódítják, a harcot nem lehetett volna folytatni, mert
hiányzott volna a municióra szükséges vasanyag.
Hogy egy-egy országnak szénben való gazdagsága mily hatalmat biztosít,
kiderül abból a tényből, hogy egy munkás évi munkája, amely körülbelől
1500 frankba kerül, elvégezhető 3 frank értékű szénmennyiséggel. A szén
mint munkás tehát ötszázszor olcsóbb, mint az ember mint munkás.[1]
Németország gazdasági virágzását különösen annak köszönheti, hogy
földjéből évente 190 millió tonna szenet aknáz ki. Ennek a mechanikai
energiája 950 millió munkás kézimunkájának felel meg.
Annak megkisértése, mint lehet begyűjteni a nap energiáját, ahogyan ezt
egykor a szenet formáló növények tették, a jövő egyik legnagyobb
problémájává válik majd oly népek számára, amelyek szén nélkül
szűkölködnek.
Az olyan ország, amely nem elég gazdag szénben, nem tud gazdaságosan
gyártani; következéskép kénytelen kivitelében olyan termékekre
szorítkozni, amelyek gyártása csak kevés motorerőt igényel.
A széntermelés növelésével a munkások számát növelik. Sok szén és kevés
lakos mellett az ország gazdagabb és erősebb, mint kevés szén és sok
lakos mellett.