Az illuziók az ember lelki világának meg nem szüntethető szükségletei
közé tartoznak; befolyásuk a történelem minden szakában uralkodónak
bizonyult. Minden korban millió és millió ember volt kész életét áldozni
érettük. Az illuziók nevében romboltak le nagy birodalmakat és
alapítottak másokat.
Hogy a népek életében az észszerű befolyások szerepe olyan gyenge, ez
egyik ok, amely bajossá teszi a történelmük folyását megsejteni. Ha a
históriából kiküszöbölnők az illuziókat és délibábokat, a históriának
vége volna.
Sok gondolkozó a mi korunkat a pozitivizmus korának tekintette, amely
már csak az ész szavának engedelmeskedik. A tapasztalat azonban ép a
közelmultban amellett tanuskodott, hogy a világot ma is a legcsalókább
utópiák vezetik. A németek hegemoniájuk küldetésének délibábos hite
nevében pusztították el Európát, míg az országok, ahová betörtek, ismét
másrendű illuziók áldozatai voltak, mint például a pacifizmusé és
nemzetköziségé, amelyek szükségkép vezettek romlásukra.
A teljes hiszékenység, nem pedig a szkepszis az egyének, de kivált a
népek rendes lelkiállapota.
Ha a hallucinációk rabjai nem játszanak vala olyan főszerepet a
történelemben, az események folyama egészen más lett volna. De nem
bizonyos, hogy a világ nyert volna ezzel. A tévedés ugyanis gyakran
erősebb ösztönző, mint az igazság.
A népek könnyebben vannak el kenyér, semmint illuziók nélkül. E
megszédítő fantomok rabigájában elfelejtik legdrágább érdekeiket.
Az ész az illuziók ellen folytatott örökös harcban csak az idő
segítségével tud diadalt aratni.
Csak a tapasztalat tudja gyorsan lerontani az illuziókat, de ez is csak
akkor, ha katasztrofális formát ölt. Ilyenkor egy szempillantás alatt
láthatóvá teszi a tévedést, amint a villám bevilágítja az éjszakát.
A kollektiv illuziók csak a kényszerűségnek engednek, de sohasem az
észokoknak.
Amit az eszmék haladásának hivunk, sokszor nem egyéb, mint az illuziók
átalakulása, amelyeket ezek az eszmék ébresztenek.
Minthogy a tévedés rendesen nagyobb benyomást tesz, mint az igazság: a
politikusok szívesebb élnek a tévedéssel, mint az igazsággal.
Az anyagi erők, amelyek ellen ma küzdünk félelmetesek, de az illuziók,
amelyek ezeket az erőket nemzették, még sokkal félelmetesebbek.
Az illuziók szülik a reményt s következéskép a boldogságot; ezért mindig
csábosabbak lesznek, mint a valóság.
A tévedés lerontására több idő kell, mint megalkotására.
Az illuziók kezelése ép oly szükséges dolga a hódítóknak, mint az ágyúk
kezelése.
Az irreális a reálisnak nagy nemzője.