Azért uralkodik a megértetlenség a különböző fajú, nevelésű és nemű
lények közt, mert ugyanazok az ingerek, sőt ugyanazok a szavak is
teljesen eltérő eszméket és érzéseket váltanak ki bennök. Hitük,
itéletük, életnézetük mind-mind különbözik.
A háború ismét megmutatta mily kevéssé ismerik egymást a népek.
Németország nem ismerte Franciaország és Anglia lelkét; s a franciák
époly kevéssé ismerték Németországot.
A népek a mostani küzdelemben megtanulták, mennyire változik a fajok
szerint bizonyos elvont szavak értelme, aminők: a jog, szabadság,
emberiesség, erő stb. A bölcselők már előbb is jól tudták ezt.
Hogy a különböző fajok fiai közt mily nagy a megértetlenség, ennek
meglepő példája az a tény, hogy a német és francia szocialisták sok
kongresszuson találkoztak, anélkül, hogy csak sejtették volna, mily
eltérőek az eszméik, érzelmeik, sőt még elméleteik is.
A nemzetköziség lehetséges az érdekek világában, de lehetetlen az
érzelmek világában.
Az idegen vagy kihalt népek eszméihez gyakran nem tudunk hozzáférni. Ez
azért van, mert csak a magunk lelki világán át tudjuk őket megítélni.
Igy pl., hogy tudnók megérteni manapság a régi rómait, aki istenné tette
a császárt, a városokat, sőt egyszerűen az elvont fogalmakat is, mint
például az egyetértést («Concordia»).
Lehetetlen egy nép lelkébe hatolnunk, ha túlságosan távolesik a mienktől
s különsen akkor, ha még nincs megállapodva és szüntelenül változik a
körülmények szerint. Ezért nem birjuk megérteni az orosz néplélek
kirezgéseit és színváltozásait.
Hogy az eltérő lelki világú népek el tudják egymást viselni, kerülniök
kell egymást. Mihelyest sűrűbben érintkeznek, lelki eltéréseik harcra
vezetnek.
Arról az emberről, aki nem úgy ítél, mint mi, hajlandók vagyunk azt
mondani, hogy egyáltalában nincs itélőképessége.