Minden népnek van bizonyos számú közös jellemvonása, de mindegyiküknek
vannak őket megkülönböztető sajátságaik is. Ilyenek pl. az angolok
szívóssága és az oroszok határozatlansága.
Az, hogy egy nép mint látja a dolgokat, inkább függ lelki
temperamentumától, azaz jellemétől, semmint értelmiségétől. Ez a jellem
határozza meg, mi módon hat vissza a külső világ ingereire.
Minden népnek megvan a maga eszménye a jogról, erkölcsről, igazságról,
ami annyira személyes, hogy más nemzetek nem fogadhatják be. Ennek a
lélektani törvénynek nem-ismerése okozta több gyarmat lesülyedését.
A népeknek szabadságukban áll vezérlő alapelveiket halhatatlanokká
minősíteni, de nincs joguk, azokat eltérő lelki világú egyéb nemzetekre
tukmálni. A politikai metafizikák époly tiszteletre méltóak, mint a
vallásiak, az alatt a feltétel alatt, hogy nem lépnek fel az erőszakos
rátukmálás igényével.
Ámbár a balkáni népek lelke nagyon egyszerű és kevés számú elemtől
vezérelt: ez a háború kezdetén rejtély volt a legtöbb európai diplomata
számára, mert makacsul fejükbe vették, hogy a maguk logikája szerint
itélik meg azokat.
A mostani háború ismét igazolja azt a történelmi törvényt, hogy valamely
nép egy más faj intézményeit, művészetét, nyelvét, vallását csak úgy
tudja átvenni, ha gyökeres átalakításokat végez rajtuk. Még az istenek
is alá vannak vetve ezeknek a változtatásoknak. A hindu Buddha Khinába
átvíve csakhamar a khina istenség jellemvonásait vette föl. Angliába
érve a biblia Jehovája angol istenné alakult, aki a világot Anglia
előnyére kormányozza. A keresztények kegyes és szelíd istenéből a
germánok vad és véres istenséget formáltak, akiben nincs irgalom a
gyengék iránt, de annál több a tekintet az erősek irányában.
A háború előtt Németország elárasztotta a világot iparcikkeivel, de nem
árasztotta el gondolataival. A nagy bölcselők, nagy írók kora ott már
régóta bezárult.
A német ember még elszigetelve is kollektiv lény marad. Csak úgy van
értéke, ha egy csoportba olvad. Minden polgár a nagy szervezet, az állam
sejtje.
A német ember lelkiismerete az államtól irányított kollektiv
lelkiismeret, az angol és amerikai emberé ellenben egyéni lelkiismeret,
amely az államnak csak igen csekély részt enged át önmagából.
Poroszország több mint félszázadot fordított arra, hogy Németország
lelki világát az iskola és kaszárnya segítségével megformálja, de ez a
lelki világ természetellenes volt és így mesterséges maradt. A németek
bizonyosan ráeszmélnek végtére, hogy az a dicsőség, hogy majdnem
egyesegyedüli védői az erőszakos abszolutizmusnak, sok áldozatba kerül
és kevés hasznot hajt.
A mély szakadék, amely Angliát és Németországot észjárásra nézve
elválasztotta, már a háború előtt megnyilvánult a meghódított népek
iránt tanusított maguktartásában. Anglia szabadságot adott a legyőzött
Transvaalnak. Amerika megszerezte Kuba szigetét, de azután
önkormányzatára bízta. Ellenben a németek Lengyelországban, Elsassban s
minden gyarmatukon nem ismertek más politikai uralmat, mint az erőszakot
s ellenségükké tették a népet, amelyet kormányoztak.
Az angol nem sokat törődik az elméletekkel s a logikával; csak a
realitást nézi s igyekszik ahhoz alkalmazkodni.
A népek, amelyeknek erkölcseit túlságosan megszelidítette s amelyeknek
jellemsajátságait megbénította a művelődés, mindenkor nehéz harcot
vívnak a fajok ellen, amelyek tulajdonságai: az öntudatlan bestialitás,
a szigorú fegyelem, a hódításvágy és a zsákmány szeretete.
Bizonyos népek egyik főjellemvonása, hogy nincs bennük semmiféle
állandóság, ami lehetetlenné teszi, hogy bizalmat vessenek beléjük.
Erészt általánosítani lehet reájuk az egykori Reichstag egyik
képviselőjének, Vetterlé apátnak lengyel honfitársairól tett
megfigyelését: «Valamennyien jó pajtások és társaságban kellemes emberek
voltak, de mily állhatatlanok és bizonytalanok! Láttam, mint mennek át a
legforradalmibb ellenzékből a legvadabb mamelukságra, még pedig egy
szempillantás alatt, látható ok nélkül. Egy nap azzal fenyegetőztek,
hogy bombákat raknak a kancellár széke alá, másnap lelkesedve szavazták
meg a reakciós törvényeket. Sohasem lehetett föltétlenül számítani
ezeknek a színtváltó személyeknek közreműködésére».
A népek viselkedésének magyarázatában sok hibának tesszük ki magunkat,
ha elfelejtjük, hogy minden lelket nem lehet ugyanazzal a mérővesszővel
mérni.