A bátorság: ellenállás a veszélyokozta félelem természetes érzésével
szemben. Ha a veszély fenyeget ugyan még, de már nem közvetlen, a
bátorság kitartást követel.
A katonai bátorság sokat fejlődött a történelem folyamán. Az antik
hősöktől a hűbérurakig egy harcos sem mert szembeszállni ártatlan
dárdákkal és bizonytalan nyilakkal, nehéz vértezet védelme nélkül. A
golyózápor, amelynek a mai kor katonája védelem nélkül kiteszi magát, az
akkori harcost megborzasztva futamította volna meg.
Egykor a hősiesség egyetlen pillanata is elég volt a halhatatlanságra.
Manapság pedig egy lövészárok elfoglalása is a bátorság oly
folytonosságát követeli, amely ismeretlen volt Homeros harcosai előtt.
Achilles háromezer év óta világhírű oly vitézi tettek révén, amelyek
napjainkban még egy hadi keresztet sem szereztek volna neki.
A mai háborúk a szakadozottan és vaktában nyilvánvaló bátorság helyébe a
folytonos és megfontolt bátorságot léptették. Sokkal hasznosabb az
előbbinél, de sokkal bajosabb is megteremteni.
A mai háború földalatti tusáinak s a végtelen levegőégbe vesző repülőnek
néma hősiessége jóval fölülmúlja az egykori háborúk zajos, de
pillanatnyi hősiességét.
A meg-megszakított bátorságot a szokás csak akkor változtatja át
folytonos bátorsággá, ha a megismétlődő veszélyek hasonlók. Aki hősnek
bizonyul a szuronyrohamban, esetleg megborzadva hőköl vissza valamely
ismeretlen hadigéptől.
A váratlan veszéllyel szembenálló biztosság az akarat s az idegek olyan
igénybevételét követeli, amelyet nem lehetne soká meghosszabbítani s
amelyet csak hosszú nyugalom tud helyrepótolni.
Ha megszokássá tudtuk átalakítani a veszélyt, a fáradságot, az unalmat,
ezzel könnyebben elviselhetővé tettük.
A figyelmet nem lehet megosztani, de le lehet vezetni. A katonával
hasznosan lehet gondjait felejtetni változatos és folytonos gyakorlatok
révén.
Minden katonai csoport végezetre szert tesz a tömegbátorságra; de ehhez
mindig bizonyos idő kell.
A vitéz ember, ha kiemelik a maga csoportjából s áthelyezik egy másik
csoportba, ahol nem ismerik, gyakran sokat veszít a bátorságából.
Ugyanaz a katonai csoport ide-oda ingadozhat a félelem és hősiesség
érzései közt a parancsnok személye szerint.
Ha egy csapatot meggyőzünk a fölényéről, ezzel beleoltjuk az állandó
bátorságot, a diadal nemzőjét.
A defenziva egyik lélektani hátránya az, hogy lefokozza a bátorságot,
amelyet az offenziva föltüzel.
A lövészárok bebizonyította, hogy a harc értéke oly tulajdonságokon
(szívósság, kitartás, kezdeményezés, bátorság, akarat, ítélet) fordul
meg, amiket nem lehet könyvből megtanulni s amik egyedűl a jellemtől
függnek.
A hősiesség nem ismer kasztot.