A parancsnok lelke egyszersmind a katona lelke is. Ennélfogva, ha egy
csapat elveszti parancsnokát, aki tudta vezetni, egyszersmind elveszti a
maga cohaesióját is s nemsokára összefüggés nélkül való tömeggé sülyed.
A vállrojt és zsinór megkönnyíti a parancsnoklást, de nem adja meg a
parancsnoklás művészetét.
A rangfokok csak mesterséges hierarchiát teremtenek, amelyek háború
esetén gyakran illuzóriusokká válnak. Csak az erkölcsi érték teremtheti
meg az alárendeltekben az engedelmességet, tekintélyt és odaadást.
A parancsolás művészete nem teljes, ha nem támaszkodik a rábeszélés
művészetére. A retorika kézikönyvei megadják a beszéd szerkesztésének
szabályait, de sehogysem tanítanak meg a rábeszélés művészetére.
A szózatokban, amelyekkel egy gyülekezetet vagy csoportot akarunk
valamire rábeszélni, használhatunk észokokat is, de mindenekelőtt az
érzéseket kell rezgésbe hoznunk.
Az ész néha meggyőz egy-egy percre, de nem cselekedtet. Ezért élnek vele
oly ritkán a tömegek kitanult vezetői.
A tömegeket vezető psychológiai törvények kezelése nélkül nem lehet a
kollektivitásba a testületi szellemet beoltani.
Roppant növeljük a csapat értékét, ha megteremtjük a testületi
szellemet. Ennek köszönhető, hogy a háborúban némely ezred annyi
tekintélyre tett szert, hogy mindig segítségül lehetett hívni olyan
helyzetekben, amidőn soha meg nem tántorodó emberekre volt szükség.
A testületi szellemtől eltöltött csapatban a dicsőség és a vetélkedés is
kollektiv érzelmek. Ezek az érzelmek lelki ragály útján terjednek a
csapatba ujonnan bevezetett egységekbe, ha csak nem túlságos nagy a
számuk.
A katona értékének egyik legfontosabb eleme bizalma parancsnokaiban.
A parancsnoknak, aki lelke révén benső összeköttetésben van embereivel,
nincs szüksége a szóra: elég neki egy intés, egy pillantás.
Egy parancsnok sem vetheti meg azt a művészetet, amellyel a haláltól
minden percben fenyegetett katonáiban fentarthatja a jó kedvet.
Bizonyos szavak növelik a katona energiáit s győzhetetlenné teszik. De
már nagy vezérnek kell lennie, aki ezeket a szavakat ki tudja gondolni
és mondani.
Könnyű az elszigetelt emberekre hatnunk azzal, hogy érdekeikre, azaz
önzésükre hatunk. Minthogy azonban a tömegek nem önzők, más indítékokkal
kell őket elcsábítani.
Az erősítgetés, ismétlés, tekintély és lelki ragály a rábeszélés nagy
tényezői, de ezek hatása az alkalmazójuktól függ.
Rábeszélés céljára a körülményekhez képest az érzelmi, misztikus vagy
kollektiv befolyásokhoz kell folyamodni, nem pedig az emberek eszéhez.
Az ellenmondás ritkán jó eszköze a rábírásnak. Pörbe szállni egy
véleménnyel, többnyire annyit tesz, mint erősíteni. Az ellenfél eszméi
úgyis módosulnak, miközben ez önmagát meggyőzni iparkodik a szuggesztiók
és megfontolások sorával, amelyek azután a tudattalanban lassan
kicsiráznak. A nők, ösztönszerűleg ismervén ezt az eljárást, igen
könnyen tudnak valamire rábírni…
A szónok könnyen változtatja meg hallgatói véleményét. Befolyása azonban
csak rövid ideig tart, ezért kevés hatással van viselkedésükre.
Valamely gyülekezet szavazatai nagyban különböznek aszerint, hogy
valamely beszéd után közvetlenül adják-e le, vagy csak másnap a beszéd
után.
Ha leigáztuk a sziveket, könnyen uraivá válunk az akaratnak is.