A faj lelke intézi a faj sorsát. Sok nemzedék szükséges, hogy
megteremtse, s néha elég egy néhány év, hogy elveszejtesse azt.
A tömeg kollektiv lelke sokban eltér a faj kollektiv lelkétől. Az előbbi
átmeneti, az utóbbi állandó.
A mai nagy nemzetek különböző fajok összetevődése, amelynek lelkét
egységesítette a közös élet, az érdek, hit és érzelmek azonosságának
hosszú multja.
Minthogy a fajok lelki alkata eltérő, ugyanazok a dolgok is különböző
benyomást gyakorolnak reájuk. S minthogy eltérőleg éreznek és
cselekesznek, nem lehet hozzájuk férkőzni ugyanazokkal a nyilvánvaló
okokkal s nem is tudnák egymást megérteni.
Ősi lelkének fölénye különbözteti meg a polgárosult embert a barbártól.
A nevelés tehát nem tudná őket egyenlősíteni.
A faj az a sarokkő, amelyen a nemzetek egyensúlya nyugszik. A
legállandóbb valami a nép életében. Ismételt kereszteződés
szétrombolhatja, minélfogva az idegenek befolyása nagyon veszedelmas. Az
efféle kereszteződések tették tönkre egykoron Róma nagyságát. Lelkét
vesztvén, hatalmát is elvesztette.
A nemzeti hagyományok a népek lelkének fő-fő rögzítő elemei. Nélkülök
minden nemzedéknek ujra, fáradságosan kellene keresni a viselkedését
irányító vezetőket.
Ha az egyéni s mulandó lélek, nemzeti nagy veszély hatása alatt,
beleolvad a faj állandó lelkébe, ez nagyon erősíti a nép lelkivilágának
egységét.
Ha a faj érdeke egészen elfoglalja az egyéni önfentartás ösztönének
helyét, ennek a népnek ellenállása támadóival szemben végtelenül
megerősödik. Az ilyen népet szét lehet verni, de nem lehet leigázni.
A hazaszeretet a faj lelkének leghatalmasabb megnyilatkozása. A
kollektiv fentartási ösztönt jelenti, amely nemzeti veszély esetén
rögtön helyébe lép az egyéni önfentartás ösztönének.
A hazaszeretet béke idején kissé elmosódott absztrakció. Hatalma csupán
akkor jelentkezik, ha veszedelem fenyegeti. Ilyenkor levetvén a
misztikus fátyolt, amely beburkolta, realitássá válik, amely elég erős
ahhoz, hogy a nép egész viselkedését átalakítsa.
A hazát nemcsak a föld teszi, amelyen élünk, hanem az ősök árnyékai is,
akik tovább élnek velünk s hozzájárulnak sorsunk kimunkálásához.
A hazát védeni – ez egy népnek azt jelenti: védeni multját, jelenét,
jövőjét.
A hazafiság minden értékét misztikus voltából meríti. Aki csak
észszerűségből hazafi, az csak igen kis mértékben az.
Az a nép, amelyben a haza misztikus fogalma meggyöngül, oly gyorsan
tűnik el a történelemből, hogy ideje sincs hanyatlása minden stációját
befutni.
A háborúk a nemzeti lélek összekovácsolásának legbiztosabb tényezői.
Az Egyesült-Államok már elérték ipari és kereskedelmi hatalmuk
tetőpontját, de nemzeti lelkük még nem volt nagyon megállapodott. A
háború bizonyosan végleg kialakítja majd.
Az amerikai németek összeesküvései megmutatták, mily nehezen szívja föl
egy nép az idegen elemeket. Ha az élők összeolvaszthatják nyelvüket,
szokásaikat, érdekeiket, a holtak, akik őket vezérlik, csökönyösen
lázonganak az egyesülés ellen. Nem változtathatjuk a fajunkat azzal,
hogy a szélességi fokot változtatjuk.
A fajok lelkének megvannak a maga határai, amelyeket nem lehet átlépni.
A hazát csupán ősi tulajdonságokkal lehet jól megvédeni. Angliának elég
volt egy ügyes szervezet, hogy két év alatt jól fölszerelt sereget
teremtsen meg, de hogy ezt a sereget a szívós kitartás és bátorság
tulajdonaival itassa át, amely képes volt az ingadozó önkénteseket
rendíthetetlen veteránokká átalakítani: ehhez a faj befolyása kellett.
Ezredeket, ágyúkat lehet néhány hónap alatt is teremteni. Ámde századok
kellenek ahhoz, hogy kikovácsolódjanak a szivek, amelyek az ezredeket s
ágyúkat irányítják.
A háború a népeknek föltárja gyöngéiket, de erényeiket is.
A háborúk bizonyos népeket oly mértékben alakítanak át, hogy történelmük
egész jövendő folyama megváltoznék, ha a békében csak egy kis részét is
megtudnák őrizni a háborúban megnyilvánult jó tulajdonságaiknak.
A fajok gyűlölete által fölidézett háborúkat el lehet odázni, de nem
lehet végkép kikerülni.