A történelemben nincsenek egyszerű okok. Mindegyiket körülveszi egész
raja a láthatatlan elemeknek, amelyek hatékonyabbak, mint a látható
okok.
A primitiv észjárásnak egyik jellemvonása a jelenségeknek egyszerű
okokra való visszavezetése.
Az okok egyszerűsítő magyarázata mindig meghamisította a történelmet.
Olyas nagy események, mint a világháború, ritkán erednek egy ember
akaratából, Forrásaik mélységesek, távoliak és változatosak. A
fejedelmek elhatározása csak az okok lassú felhalmozódása után lép
működésbe.
Csak a magasabb szellemek előtt válik nyilvánvalóvá az okok végtelen
szövevényessége, az, hogy mily nehezen köthetők a már megfigyelt
hatásokhoz s mily lehetetlen a legegyszerűbb jelenségnek, például egy kő
esésének is valódi eredetét megmagyarázni.
A történelmi jelenségek genezisében az okok számtani haladványképen
tevődnek egymásmellé, hatásaik pedig mértani haladványképen. Ennélfogva
a végtelenül apró okok is bizonyos időpontban tekintélyes hatásokat
válthatnak ki.
A tiszta ész szempontjából a világháború kezdete és kifejlése a
valószínűtlenségek valóságos kaoszát tárta elénk. Adalék lesz a
teoretikusok számára, akik még nem látták eddig tisztán, mily gyenge
szerepet játszik az ész a népek cselekedeteiben.
A filozófus szerepe nem abban áll, hogy az embereket mozgató indítékok
valódi értékét kutassa, hanem hogy megállapítsa a hatást, amelyet ezek
az indítékok gyakorolnak.
A tények magyarázatában úgy a tudós, mint a tudatlan föltételezésekből
indulnak ki. Míg azonban a hipotézis a tudós szemében az igazolásáig,
bebizonyításáig ideiglenesnek vett egyszerű föltevés: a tudatlan számára
maga a bizonyosság.
Az ellenőrzés nélkül elfogadott hipotézis soká késlelteti az igazság
fölfedezését.