A történelem felölel tanúságokat, alapelveket és módszereket.
Bizalmatlansággal kell lenni a tanúságok iránt, kételkedni kell az
alapelvekben s csupán a módszereket kell elfogadni.
A százalékszámon kell alapulnia a lélektani és társadalmi
megfigyeléseknek. Az elszigetelt tények semmit sem bizonyítanak; csak
viszonylagos gyakoriságuk fokát fontos tudni.
Amidőn a történelmi materializmus elméleti emberei annyira túlnyomó
szerepet tulajdonítanak az anyagi érdekeknek, elfelejtik, hogy ezeket az
érdekeket mily hamar elsöprik a psychologiai erők, amelyek közt mindig a
leghatalmasabbak maradnak a misztikus ösztönök.
Valamely eseménynek szabatos, de töredékes meglátása pontatlan
magyarázatokra vezet, mihelyest ugyanannak az eseménynek más részére
alkalmazzák.
Éppen azért marad a történelem oly bizonytalan, mert töredékes
meglátások általánosításaiból tevődik össze.
A történelmi könyveknek gyakran nem az események előadása a legbiztosabb
tartalma, hanem az előadóírónak eszejárása.
Az a nemzedék, amely valamely kor történelmét kovácsolja, sohasem tudja
azt megírni. Az élők csupán a holtakkal szemben pártatlanok; velük
szemben is csak egy kicsit.
A történetírók a múlt eseményeit rendesen a maguk kora eszméin át
látják. Ezért van az, hogy az emberek és elméletek, amelyek oly
népszerűek bizonyos kor előtt, oly kárhozatosak egy másik kor szemében.
VI. Sándor pápa és Borgia Cézár rokonszenvesek voltak kortársaiknak.
Machiavelli csak halála után vált ellenszenvessé. A Szent Bertalan-éji
mészárlás több országban oly lelkesedést váltott ki, hogy érmeket vertek
emlékére.
A szövegek, az érmek, emlékek módot nyujtanak a múlt vázának
visszaállítására; aki azonban nem tudja meghatározni az érzelmeket és
eszméket, amelyekből azok eredtek, mit sem tud az egész történelemből.
A jelen a múlt szülötte s a jövő nemzője. A múlt változásainak
tanulmánya gyakran sejteti velünk a jövendő eseményeket. A holnap a
tegnap és ma kivirágzása.
Az eredetétől különválasztott történelmi tény semmire nem tanít.