A dolgok sötét akarata gyakran magasabbrendűnek látszik, mint az
embereké s le is rontja előrelátásukat. Amidőn a francia-angol háború
1815-ben megszűnt, a két ország egy 127 évre terjedő korszak alatt 60
éve állott egymással küzdelemben. Már-már úgy volt, hogy a fashodai-ügy
idején feltétlenül kifakad a viszály. Hogy lehetett volna hát kitalálni,
hogy a két nagy nemzet egy szép nap egymás szövetségese lesz?
A háborúban az előre nem látott események sokkal számosabbak voltak,
mint az előrelátottak. Így például senki sem látta előre a tartamát. Még
kevésbbé lehetett megjósolni a lélektani hibák fölhalmozódását, amelyek
a világ majd minden népét föltámasztották Németország ellen, jóllehet
kiki inkább vágyott volna megőrizni az érdekeinek jobban megfelelő
semlegességet. Senki sem sejtette a roppant Oroszország vereségét a kis
japán császársággal szemben és senki sem tehette föl, hogy a gyönge
Belgium ellentállhat a hatalmas német birodalomnak. Még kevésbbé jósolta
volna valaki, hogy Anglia és Amerika, amelyek hadsereg nélkül állottak
és mélységes ellenségei voltak a militarizmusnak, elsőrendű katonai
hatalmassággá válnak.
Valamely esemény előreláthatatlan, ha valamennyi lehetőségnek, amelytől
függ, majdnem egyforma esélye van a megvalósulásra. A németek
fölismerték, hogy a háborút lehetetlen lett volna folytatniok, ha rögtön
kezdetben el nem foglalják a Briey-medencét, amelynek a védelme könnyű
volt. A szövetségesek pedig szintén képtelenek lettek volna a további
küzdelemre, ha Amerika – amint ezt a németek remélték – megtagadja a vas
kivitelét, amire rászorultunk. Ezek az események nyilván kisiklottak
minden előrelátás elől.
Örökre megmagyarázhatatlan marad, miért nem fogta föl Németország annak
a roppant érdekét, hogy semmi áron se hozza olyan helyzetbe az
Egyesült-Államokat, hogy hadat üzenjen néki. Lassan-lassan a
szövetségesek minden aranya átfolyt volna Amerikába és közeledett az
időpont, amikor hitelük kimerülvén, nem tudták volna beszerezni az acélt
és az egyéb anyagokat, amiket egyedül az Egyesült-Államok tudtak
szállítani.
Németországnak érdekében állott megtámadni félelmetes vetélytársát,
Angliát, rárontani Franciaországra, hogy meghódítsa gazdagságait, de az
ember hiába fürkészi, mi célja lehetett Oroszország ellen intézett
támadásával; hisz annak ipara, kereskedelme, bankjai az ő kezében voltak
oly mértékig, hogy sok német azt a birodalmat már német gyarmatnak
tekintette. Az ilyen eseményt lehetetlen megérteni, ha elhanyagoljuk a
misztikus okokat.
A németek a hadüzenet előtt sok dolgot előreláttak, kivéve a
leglényegesebbeket, mint a franciák ellenállását, Anglia, Itália és
Amerika beavatkozását.