… Benyitott a szobájába. Az első dolog, a mit ott meglátott, egy nagy
malomkerék volt, vegyes virágokból. Ez az asztalon hevert. Jól
körülszagolta s aztán tovább vizsgálódott. Az egyik sarokban ott ült a
felesége meghatott édesanyai ábrázattal, a másikban az Inci lehajtott,
sápadt fejecskéjét a szék támlájára eresztve, végre a harmadik sarokban
Sipiczky hajlongott, mint a Gottschlig porcellán-kinaija, azzal a
különbséggel, hogy Sipiczky nem ült, mint a kinai, de állott.
Egyikük se vallott egy kukkot sem. Ez Dobayt idegessé tette.
– Hát mi lelt benneteket, megnémultatok?
Egy hang sem. Azaz, hogy mégis. Inci halk zokogása – mint egy sebzett
kis galamb nyögdécselése – töri meg a csöndet.
Az öreg dühbe gurult.
– Ki bántotta ezt a leányt?
A leány fölugrik és atyja nyaka köré fonja reszkető karjait, ugy int
némán, hogy senki.
– Hát akkor miért rísz, kis cselédem? Na, majd lecsókolom a könyeidet.
Ne félj, mig az apádat látod.
A mama idejét látta a szerepváltoztatásnak. Meghatott édesanyai
ábrázatát részben örömkönyektől áztatott édesanyai, részben lágy, boldog
hitvesi ábrázattá változtatta és férje vállára hajtván frufrus fejét,
macskaszerü mimikával sugta fülébe:
– A bimbó hasadása… örömkönyek… Megkérték a kezét.
Most eszmélt föl Dobay. (Tehát a szüz szemérme! A szüzé, ki előtt
misztérium a szerelem, félisten a férfi; ki után vágyik, de a kitől fél…
Ez az!… A malomkerék meg a megkérési cerimónia garniturája; a mama
meghatottsága a boldogitó részleges beleegyezés; a Sipiczky hajlongása
meg bevezetése a totális beleegyezés kieszközlése és elnyerésének… Ez
most rajta áll!) Ekként egybefüzvén logikai láncszemeit, elkomolyodott
Dobay Alajos. Mert érezte, hogy leányának sorsa és boldogsága az ő
kezeibe van letéve.
Felesége hiusága és gőgje rég megvesztegették annak itélőtehetségét. A
leányka engedelmes, jó gyermek: az ugy cselekszik, a hogy szülei
parancsolják. Tehát egyedül ő rajta a felelősség gyermeke boldogságáért.
Föltette magában, hogy Isten rendelése szerint, tiszta szivvel, minden
önzés nélkül teljesiti kötelességét, az óvatos és szerető atya
gondosságával: hogy nem anyagi érdek fogja vezérelni, hanem első sorban
is a kérő jelleme és megbizhatósága.
Megsimogatta leánya szöghaját és valamit sugott a fülébe.