_Háztartási alkalmazott_ (benyit a szobámba): Hé, izé, hallja csak,
valami Állkapocs Samu keresi…
_Én:_ Köszönöm szépen, Marcsa kisasszony… (Magamban.) Állkapocs Samu…
Állkapocs Samu ejnye, ki is ez? Ahá, tudom már… tyü, hát ez mit akar
tőlem, hogy kerül ez ide? Hiszen ez az uriember, aki azt irta rólam az
ujságban, hogy váltót hamisitottam, hogy bigámiában élek, hogy ujszülött
gyermekemet vizbefojtottam és hogy kabátot loptam a Ligeti-kávéházban.
Vajjon mit akar tőlem?
_Állkapocs Samu_ (belép): Alászolgája.
_Én_ (kissé zavartan): Mivel szolgálhatok?
_Ő:_ Állkapocs Samu vagyok. Ön ismeri ezt a nevet.
_Én:_ No igen, igen, de éppen azért, nem értem…
_Ő:_ Uram, ön rettenetes bajt csinált nekem…
_Én_ (csodálkozva): Én?
_Ő:_ Ön, ön. És önnek meg kell mentenie engem, ha már belevitt a
slamasztikába.
_Én:_ De igazán nem értem…
_Ő:_ Dehogy nem érti. (Emelt hangon.) Ön engem feljelentett
rágalmazásért. Tudja ön, mit jelent ez? A becsületem forog kockán! A
becsületem! (Orditva.) A becsületem!
_Én_ (ijedten): Hát kérem… ön azt irta rólam, hogy izé…
_Ő_ (emelt hangon): Hogy váltót hamisitott, bigámiában élt, csecsemőt
ölt és kabátot lopott. Csak tessék egész bátran kimondani, én nem
szégyelem magam. Igenis, ezt irtam önről. Ön pedig erre feljelentett
engem rágalmazásért…
_Én:_… No igen, miután…
_Ő_ (felemeli az ujját): Pardon, most én beszélek. Följelentett engem
rágalmazásért, holott ön nagyon jól tudja, hogy mindabból, amit én önről
irtam, egy szó se igaz. Ön egészen jól tudja, hogy nem igaz, mégis
följelentett.
_Én_ (tátott szájjal): Mégis?!!… Hogy érti azt, hogy mégis?!
_Ő:_ Na hallja kérem, hogy hogy értem? Ha igaz volna, amit én önről
irtam, akkor még valahogy menteni lehetne az ön eljárását. Akkor
tudniillik nem fenyegetne engem az a veszély, ami igy fenyeget. Akkor a
tárgyaláson az én ügyvédem bebizonyitaná, hogy mindaz, amit irtam, igaz,
tehát nem követtem el rágalmazást – mire…
_Én_ (naivan): Mire?
_Ő:_ Mire fölmentenének engem, ugy-e? Ez csak tiszta sor. Ebben az
esetben önre nem háramolna felelősség. De igy? (Fenyegetve.) Tudja ön,
hogy igy, ahogy most áll a dolog, mi történhetik?
_Én:_ Hát azt gondolom…
_Ő:_ Ne gondoljon semmit, ön nagyon jól tudja, mi történhetik. Az
történhetik, sőt egészen bizonyos, hogy meg is történik, hogy engem
rettenetesen elitélnek rágalmazás miatt, talán be is csuknak… de a
becsületemnek mindenesetre befütyülnek…
_Én:_ De már megbocsásson…
_Ő_ (emelt hangon): Ne szóljon kérem, nem lehet az ön eljárását menteni.
Ön tudta, hogy nem igaz, amit irtam – mégis feljelentett. (Tremoló.) Hát
eljárás ez? Hát emberség ez? Hát emberszeretet ez? Engem, akinek öt
gyermeke van, akiket el kell tartani… engem, akit ön nem is ismert
eddig, kiszolgáltatni a közmegvetésnek, a törvény durva szigorának,
talán a tömlöcnek… De eltekintve a rettenetes következményektől,
eltekintve attól, hogy gyermekeim koldusbotra jutnak, hogy feleségem
megöli magát, ha engem elitélnek… eltekintve mindettől, mi lesz az én
tiszta, folttalan, becsületes nevemmel?… Az atyám megfordul, ha
megtudja, sírjában… (Zokogva.) A becsületem! A becsületem! (Ordít.) A
becsületem!
_Én:_ No, de igazán, én…
_Ő:_ Ne beszéljen, ne mentegesse magát… Lássa be hogy ezt nem érdemeltem
öntől, se én, se szerencsétlen családom, – lássa be, hogy meg kell
mentenie engem… Ön nem lehet rossz ember, mint a többiek, akik kabátot
lopnak, gyerekeket ölnek, váltót hamisítanak…
_Én:_ No no…
_Ő_ (legyint): Tessék csak hagyni, én ismerem az embereket, ilyenek
azok! De ön nem tett ilyet soha, ön tehát jó ember… Ön nem tesz olyat,
hogy romlásba dönt egy szerencsétlen, jobb sorsra méltó családot… Nem,
ön nem képes erre, tudom… Éppen ezért jöttem fel önhöz. Holmi
váltóhamisító kabáttolvajhoz nem mentem volna ilyen kéréssel, azt
elhiheti.
_Én_ (fejemet vakarva): Hát kérem… egy kicsit bajos a dolog… én szívesen
visszavonnám a panaszt… de nyilvánosság előtt történt a dolog és így…
_Ő_ (legyint): Tessék kibeszélni hagyni. Nem arról van szó, hogy a
panaszt visszavonja, ezzel nincs segítve rajtam. Biztos felmentésre csak
egy módon számíthatok…
_Én:_ És az?
_Ő:_ Úgy, hogy ön elismeri a váltóhamisítást és a többit, – ezt önnek
meg kell tennie, csak így maradhat a lelkiismerete tiszta a furdaló
vádtól, hogy tönkretett engem és családomat!