Reggel levelet kaptam, hogy 131313 számú sorsjegyem megnyerte a 2 K 29
filléres főnyereményt és a 2,000.000 K-ás jutalmat, legyek szíves,
vegyem fel. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel a dologgal, én bevallom,
nagyon örültem neki, lehet, hogy nem vagyok normális ember, de örültem.
Mindjárt el is mentem hogy majd fölveszem de még nem volt nyitva a bank,
lementem egy kicsit sétálni a Dunapartra.
Fütyörészve nézegettem a vizet, mikor egyszerre egy kemény tenyér
nehezedett a vállamra.
– Térjen magához, szerencsétlen – mondotta hadarva egy magas,
bústekintetű férfi.
Mire én:
– Tessék?
– Tegyen le végzetes tervéről, – folytatta a bústekintetű férfi és
ásított egyet.
– Ugyan, hát mit gondol felőlem? – szabadkoztam.
A bústekintetű férfi, anélkül, hogy a karomat eleresztette volna,
cigarettára gyújtott, megint ásítozott, megdörgölte a fülét, aztán
barátságosan megveregette a vállam.
– Na gyerünk, gyerünk.
– Hová megyünk? – jegyeztem meg szerényen.
– A lebeszélőbe. Figyelmeztetem, hogy ne ellenkezzék, mert kénytelen
leszek karhatalmat venni igénybe. Ha nyugodtan viselkedik, nem bántjuk.
Karhatalomról lévén szó, kábultan és rémülten követtem. Másfélórás
gyaloglás után, mialatt egyetlen szót se váltottunk, egy külvárosi ház
előtt állott meg kísérőm.
– Tessék bemenni, – mondta és egy kicsit meg is lökött.
Alacsony hivatalszobába léptünk, a szoba fölött ez állt, fekete
betűkkel: „_II. számú Kerületi Lebeszélő Osztály és Iktató._“
Hosszú farács húzódott egy deszkaasztal mellett, több nyílással, melyek
mögött hivatalnokok körmöltek.
– Menjen oda a harmadik rácshoz, – mondta nekem az egyik. – Kérem
főlebeszélő úr…
Egy száraz hang:
– Mi az?
– Tessék felvenni az adatokat.
– Ugyan hagyjon békén nem látja, hogy el vagyok halmozva? Küldje a
Kovácshoz.
– Jöjjön ide, – kiáltott rám valaki.
Alázatosan odamentem.
– Neve? – kérdezte a hivatalnok, anélkül, hogy felnézett volna.
– Kérem szépen, én…
– Neve?! – kiáltott rám fenyegetően.
Mondtam.
Ezután egy csomó adatot kért még, kitöltött egy blankettát, ideadta és
becsukta a rácsot.
– Hová menjek ezzel? – kérdeztem tanácstalanul.
– A negyedik emeletre, 14. szám alá, Ungemütlich segédlebeszélő úrhoz.
Ott lebélyegzik, a lebélyegzett íráshoz kér egy kitöltő-lapot, egy
kijelentő cédulát, egy bejelentőt és egy feljelentőt. Ezeket átviszi az
összeíró ügyosztályba, ott átvezetik a szelvényt a kihallgató
jegyzőkönyvbe, a másolatot megkapja, azt a raktárban aláiratja és
visszahozza nekem.
– Igenis.
Két óra se telt bele, ott voltam a Gyűjtő és Ellenőrző Osztály
fogalmazója előtt. Nem lehetett elmenni, mert egy rendőr állandóan a
sarkamban volt, azzal az utasítással, hogy magamra ne hagyjon, míg el
nincs intézve a lebeszélés.
– Tessék, segédlebeszélő úr, ez az – mondotta a rendőr.
A segédlebeszélő rátámadt a rendőrre.
– Már megint tizenkettő után hozzák nekem a feleket? A fene essen ebbe a
nyavalyás vircsaftba! Csak én legyek marha, a többiek urizálnak.
Legközelebb, ha tizenkettő után jönnek, mindkettőjüket kihajítom.
A rendőr hallgatott, a segédlebeszélő rám kiáltott:
– Mit áll itt? Adja ide az irásokat.
Átadtam a tizenkét cédulát, amit közben összegyűjtöttem. Átvizsgálta
őket, ásított, aztán a következőket mondta:
– Tegyen le végzetes tervéről… aoiá… de álmos vagyok… térjenvisszaazélet
napsugarasmezejére… öböböböbö… azéletmindenkiszámára tartogatmég
örömöket… megértette?
– Igenis, csakhogy –
– Ne feleseljen. Megigéri becsületszavára, hogy soha többé nem tör önnön
életére?
– De hiszen én –
– Elég. Megigéri becsületszavára és kész, elmehet. És máskor ilyen
ügyekben ne tizenkettő után tessék jönni, mert én nem vagyok a bérese az
uraknak, tetszik érteni. Alászolgája.
Elsompolyogtam, de a következő percben képéből kikelve ordított utánam.
– Hé!… Hát az igazolványt én vigyem le az iktatóba?
Rémülten álltam meg.
– Ezeket vezettesse be megfelelő helyeken, iktassa át, bélyegeztesse le
és vétesse fel… Majd a biztos úr útbaigazítja.
Kezembe csapta az iratokat és bevágta az ajtót. A rendőr ásított, aztán
intett, hogy gyerünk, ő is szeretne már ebédelni. Megköszöntem a
szívességét, borravalóul átadtam neki főnyereményt nyert sorsjegyemet,
felkapaszkodtam az ablakra és leugrottam a negyedik emeletről.