(Egy német professzor naplójából.)
_Első elemzés._
A páciens, L. kisasszony, igen sápadt, mikor klinikánkra jelentkezik.
Nyaka feltűnően meg van nyúlva és igen sovány, arca előreálló, fehér,
finom pihével borított – szája helyén – kóros elváltozás – két
tompavégű, tojássárga színű kemény képződmény, egymást fedő, mintegy
három centiméternyi mekkoraságban. Lábai fejlettek, lábujjai szétállók,
az ujjak között hártyaszerű, sárga képződmény. Kezek elkorcsosultak, a
törzshöz simulók, fehér tollakkal borítva. Alsótest is tollakkal
borítva.
Még mielőtt a kérdéseket betegünknek feltennők, a meglepő eltéréseket
hajlandók vagyunk neurotikus hisztériával összefüggésbe hozni.
Feltevésünk szerint betegünk fiatalkorában kényszerképzetekkel küzdött,
alsó tudatában elnyomott és átalakított traumák szerepelnek s e testi
elváltozásokat ezek a lelki tünetek vonták maguk után.
Teendőnk: kikutatni ezeknek a neurotikus képzeteknek eredetét és okát s
a tudat felszinére hozni. Legalkalmasabbnak találkozik dr. S. Freud
álomfejtési módszere.
Ama kérdésünkre, hogy mit álmodott ma, a páciens első pillanatban nem
akar válaszolni. Jellemző tünet: a beteg igyekszik takargatni az álmában
megnyilvánuló libidit. Hosszas vallatás után kinyitja a száján kinőtt
sárga, csontszerű képződményt s egy első pillanatra artikulálatlannak
tetsző szócskát ismétel kétszer, ezt _gá_. Gyakorlott psikoanalitikus
előtt persze nem lehet vitás, mit jelent e szócska: a kisasszony nyilván
foglalkozott Freud elméletével s onnan ismeri a _Verdrängung_, magyarul
_gátlás_ szócskát. Ennek két első betűjével akarja jelezni, hogy
gátlások akadályozzák álmának elmondásban. A negativ módszerhez
folyamodunk: tárgyakat mutatunk fel, hogy melyikre reagál. A módszer
hosszas kisérletezés után eredményre vezet. Egy szem kukorica
felmutatásakor a beteg hevesen bólint. Nyilvánvaló, hogy kukoricáról
álmodott. Természetesen a _kukorica_ szó szimbolikusan értendő –
feltehető, hogy egy _Rica_ nevű gyermekkori barátság zavarta meg a
paciensnek felforgatott egyensúlyú lelki életét.
Sajnos, a további érdekesnek igérkező elemzést megakadályozta egy
parasztasszony, aki ezzel a kiáltással: „hát ide futott be az a rusnya
kácsa“ berontott a laboratóriumba és betegünket hóna alá csapva, eltűnt.
_Második elemzés._
Ny. páciens esetét egyik kartársunk említi fel. A kartárs elmondja, hogy
a beteget egy mezőn találta, ahol kétségbeesett futással száguldott
árkon-bokron keresztül, alig akarván szóbaállani ideggyógyász
kartársunkkal, aki azt is megfigyelte, hogy a mezőn egyidejüleg, a
páciens háta mögött három agár, két puskás ember, négy lovas vadász és
több komondor futott, azonos irányban.
Ezen a páciensen is testi elváltozások észlelhetők: fülei igen
hosszúakra meg vannak nyúlva, szája nyitva, szemei forognak és nyelve
kilóg. Egész testét, barnás, fakó szőrzet borítja, arca megnyúlt,
lábujjai kettenkint összeforrva.
Kérdéseket kartársunk nem adott fel, a beteg rendkívüli módon izgatott
állapotára való tekintettel (tartani kellett a fülénél fogva, mert el
akart futni, lihegett, egész teste remegett stb.), hanem megelégedett a
tünetek pontos megállapításával. A beteg nem akart szóbaállni vele,
jóllehet a legszelidebb és leglogikusabb, értelmes kérdésekkel próbálta
a diagnózist megcsinálni. Mikor aztán arra próbálta rábeszélni, hogy
idejöjjön az ideggyógyintézetbe, ahol meggyógyitjuk, a beteg rendkivül
nyugtalan volt, folyton hátrafelé nézegetett a puskások és agarak felé
és erővel futni akart.
Barátunk, igen helyesen megállapította 1. az agarakkal és vadászokkal
szemben való dementiás jellegű _idioszinkráziát_; 2. a kifejezetten
paranoiás jellegű _üldöztetési mániát_, amit az összes tünetek
igazoltak. Sajnos, nem volt módjában behatóbban tanulmányozni az esetet,
mert közben a puskás emberek és az agarak odaérkeztek, kivették kezéből
a pácienst és elvitték.