_Szin:_ igazgatói szoba, _személyek:_ az igazgató, a rendező, az
operatőr, két szinész, három szinésznő, egy szabó, egy borbély, egy
oroszlánszelídítőnő, egy főhadnagy, két néger, egy kinai óriás, két
összenőtt gyerek, egy kellékes, két egypúpú és egy kétpúpú teve, egy
lírai költő, mint az éppen szóban forgó „Álom“ című filmdarab szerzője.
_Igazgató:_ Nem bánom, akkor az maradjon, de legfeljebb tíz-tizenkét
méter.
_Operatőr:_ Húsz.
_Igazgató:_ Tíz. A bankár kijön az ajtón, körülnéz. Felirat: Húsz év
mulva. Meglátja Laurát, idill, vizió, az a jelenet, mikor húsz év előtt
lemászott a hágcsón.
_A költő:_ Ez nem jó lesz, igazgató úr, hiszen neki nem is szabad tudni,
hogy Laura már nem akar…
_Igazgató:_ Ne beszéljen nekem ostobaságokat. A bankárnak muszáj benne
lenni a harmadik felvonásban.
_A költő:_ Miféle bankárnak?
_Igazgató:_ Mifélének, hát neki, Lux Pálnak.
_A költő_ (kétségbeesetten): Bankár? De hiszen az nem bankár, az
csillagász…
_Igazgató:_ Csak volt. Nem lehet csillagász, honnan veszek én csillagász
tornyot, nem mondaná meg? Bankár lesz.
_A költő:_ De hogy fedezhet fel egy bankár egy új csillagot?
_Operatőr:_ Nagyon szépen. A csatorna végén kibujik, körülnéz, most
panorámát csinálunk, utána premier plan, amint észreveszi.
_A költő:_ De…
_Igazgató:_ Ne beszéljen mindíg bele, Alanyi. Ne zavarjon bennünket,
holnapután reggelre nekem kész kell lenni a külső felvételekkel. Tyü, a
propellercsavarról egészen megfeledkeztem! Sipos, megvannak a
propellercsavarok?
_Kellékes:_ Hogy lennének meg? A lakatos harminc koronát kér letétbe.
_Igazgató:_ Maga vadállat, most jut eszébe? (Telefonál.) Hallo, hallo!
_Tevehajcsár_ (arabul): Kérem, én nem várhatok, tessék megmondani,
jőjjünk, avagy ne jőjjünk.
_Igazgató_ (a telefonba): Kösse le annyiér, de nekem délutánra
szállítani kell a negativokat… (Maga elé teszi a kagylót, kifelé
beszélve): Megvan, tudon már, hogy csináljuk: Elemér már akkor
beleszeret a táncosnőbe, mikor még csak álmában látja…
_A főhadnagy:_ Az nem lehet.
_A szinész:_ Dehogy nem. Egy degenerált grófról van szó, arról el lehet
képzelni!…
_Az oroszlánszelidítőnő:_… hogy egy álomszerű árnyékba szeret…
_Operatőr:_ De az húsz méterrel több és virazsirozni kell… és két
Wolframmal több…
_Igazgató:_ Ha álomszerű szerelem, akkor kettővel több? (A telefonba):
Halló… halló… szaladjon át Vereshez küldjön két Wolframmal többet…
_Szinész:_ Igy jó lesz.
_Igazgató_ (habozva): Hát legyen degenerált?
_Szinésznő:_ Á, fenét legyen.
_A költő:_ De igazgató úr, hiszen a gróf…
_Operatőr:_ Ugyan, hallgasson.
_Igazgató:_ Nem bánom, legyen degenerált. Hm, de ha degenerált, akkor
nekem holnap fél kilencre itt kell lenni a csőnek, beforrasztva… Sipos!
telefonáljon a káposztásmegyeri vízművekhez…
_A tevehajcsár_ (arabul): Ejnye, a fűzfánfütyülő rézangyalát, meddig
várjunk még?
_Szinésznő:_ Kérem, igazgató úr, azt a nagy jelenetet, amikor le akarok
lépni a trambulinról, de valami titokzatos erő visszatart, nem lehet
megcsinálni.
_Igazgató:_ Hogy a micsodába ne lehetne megcsinálni?
_Szinésznő:_ Mert én azt nem tudom megcsinálni, azt nem lehet kihozni.
_Igazgató_ (felugrik): Nekem akarja beadni, hogy azt nem lehet kihozni?
Ide nézzen, itt áll a teve, jobbra – itt áll maga, már mint én – egy
szerelmes nő, aki éppen leszáll a tevéről, a trambulin szélére lép…
sötéten maga elé néz… (megjátssza)… kitárja a karjait… (megjátssza)… a
keblei pihegnek… (megjátssza)… egyszerre eszébe jut minden, maga elé néz
sötéten, de nőies kacérsággal… (megjátssza)… nekem akarja beadni, hogy
egy ilyen nőt nem tarthat vissza valami titokzatos erő? Ne vegyen engem
palira, fiam.
_Operatőr_ (meggyőződéssel): Látja, hogy lehet.
_Rendező:_ Csak bizza ránk.
_Tevehajcsár_ (arabul): Hát mi lesz?
_Operatőr:_ Harminc méteren kihozom a titokzatos erőt.
_Kereskedősegéd_ (bejön): Alásszolgája.
_Igazgató:_ Kitől jön?
_Segéd:_ A papirgyárból. Elhoztam a műszalámit.