A török kormány igazán nagy zavarban volna, ha Európa példáján
fölbuzdulva, törvénybe iktatná a vasárnapi munkaszünetet. Mert a
törököknek a vasárnapja, a heti ünnepnapja a _péntek_. Mert már pénteken
becsuknák a boltot mind és nem dolgoznék senki; szombaton becsukják a
zsidók; vasárnap becsukják a keresztények és igy a hét három napján az
ipar és kereskedelem csak immel-ámmal menne. Ezért nem lehet reményünk
arra, hogy Törökországban valaha a vasárnapi munkaszünetet behozzák. A
mi kétségkivül búval tölti el azokat a doktrinäreket, a kik európai
vesszőparipákon szeretnek nyargalászni, a nélkül, hogy a helyi
viszonyokkal számolnának.
Önök meg se gondolják, uraim, hogy mit jelent ez a vasárnapi
munkaszünet.
Először is a munkás ember már régen nem reflektál a vasárnapra. E napon
illenék nem dolgozni, az bizonyos. És mégis dolgoztak szerteszét.
Ellenben nagyobb örömükre szolgált, hogy a hétfőt elcsiphették maguknak
s akárhány műhelyben volt ugy, hogy mig vasárnap dolgoztak egész nap,
hétfőn mulattak egész nap. Ez a _kék hétfő_ (mint németül mondják) már
ősrégi szokás s a vasárnapi munkaszünetet csak ugy lehetne teljesen
elérni, ha az előtte való napot, vagyis a szombatot iktatnák törvénybe.
Akkor lenne csak a vasárnap igazán a nyugalomnak és a mulatságnak
szentelve.
A vasárnapi munkaszünetet nem Baross találta ki, – mint sokan hiszik, –
hanem az Uristen, a ki a hetedik napot a pihenésre rendelte. De sok ezer
évnek kellett elmulni, mig az emberiség rájött arra, hogy az Uristennek
igaza van s törvénybe kell foglalni az ő akaratát.
Ennek a törvénynek az a furcsasága, hogy nem kötelező mindenkire s
rengeteg sok kivétel van alóla. Más törvény egyformán kötelez kicsinyt
és nagyot, szegényt és gazdagot. Ez pedig olyan, hogy ha egy nagy csomó
ember nem tartja meg, hát megbüntetik, ha pedig egy másik csomó ember
megtartja – ezt is megbüntetik.
Például, ha a füszerkereskedő nem csukja be a boltját tizenegy órakor,
pénzbirságot fizet.
Ha pedig a reggel Szegedre induló személyvonat lokomotiv-vezetője
Kecskemétnél azt mondja, hogy tizenegy óra van, ő becsukja a boltot és
nem dirigál tovább – akkor elcsapják.
Pedig neki is volna tán jussa a vasárnapi munkaszünethez.
Hát a lóvasut mit szólna hozzá, ha kocsivezetői és kocsisai vasárnap
reggel hat órától hétfő reggel hat óráig munkaszünetet követelnének?
A vasárnapi munkaszünetet Feld városligeti szinigazgató magyarázta a
legpraktikusabban. Ő ezentul vasárnaponkint két előadást rendez. Hogy a
vasárnapi munkaszünetelők többet élvezhessenek, a szinészek dolgozzanak
duplán.
Hir szerint akadémiai kiadványokat se szabad vasárnap olvasni, mert ez
munka és nem élvezet.
A háziasszonyokat különösen figyelmeztetjük arra, hogy a szakácsnét
vasárnap korán küldjék a piacra. Ezenkivül a mészárostól és a
füszerestől idejekorán meghozassák a szükséges holmit, mert tizenegy óra
után már aranyért se kapnak egy kis magyar borsot. Azután jó lesz a
vasárnapi vacsoráról is már délelőtt gondoskodni, mert a férj uram nem
hozhat este sonkát a zsebében, legföljebb süteményt, mert a pékek és
cukrászok nem szünetelnek.
A ki vasárnaponkint a menyasszonyánál ebédel, keljen fel korán és
siessen a borbélyhoz, mert a Figaro tizenegykor zárlatot csinál s drága
pénzért se irtja ki az állak tüskéit. Milyen nagy dulakodás lesz a
helyért a borbély-műhelyekben, különösen farsangi időben! Sokan már
szombat este a fodoritók ajtói előtt fognak csoportosulni, hogy vasárnap
tizenegyig végezzen velük a mester.
A magánhivatalnokok örülnek, a köztisztviselők busulnak. Mert az
előbbiek (pl. a magyar általános biztositó társaság hivatalnokai) teljes
vasárnapi szünetet élveznek, ellenben a fővárosi és állami hivatalnokok
ezentul is bejárnak vasárnap.
Hogy a megye mit csinál, azt nem tudom.
Annyi bizonyos, hogy Székely Józsi bátyánk, megyei levéltáros, ezentul
már délelőtt kilenckor be fogja zárni a levéltárat, mely eddig néha
tizig, sőt negyedtizenegyig is nyitva volt.
Nekem lesz a legnagyobb örömöm, a ki eddig a zsurnalisztikában a
leglustább embernek voltam kikiáltva.
Vasárnap ebéd után beleülök az _Otthon_-klub pompás hintaszékébe s
éjfélig meg se mozdulok belőle. Ha kérdi valaki:
– Mit csinálsz?
Ezt felelem:
– A törvénynek engedelmeskedem.
– Hogyhogy?
– Nem dolgozom.
Ez az egy törvény az, melyet megtartani nem esik az embernek nehezére.
Mindig mondtam én, hogy a munka és a szorgalom nem vezet jóra: ime máris
törvényt kellett hozni ellene, oly nagy mérveket öltött.
Csak attól félek, hogy a vasárnapok rám nézve el lesznek veszve. Alva
fogom őket tölteni. A törvény nem engedi meg, hogy fölkeltsenek. Mert
engem fölkelteni _nagy munka_.
A munkaszünet természetesen kiterjed mindazokra az irókra, a kiknek az
irodalom a kenyerük. Nekik az elméjüket vasárnap reggel hat órától hétfő
reggel hat óráig csukva kell tartaniok s akármilyen jó gondolatuk támad,
azt nem szabad leirniok.
Tévedések kikerülése végett följegyezzük, hogy a kefekötőknek _csak
délelőtt tiz óráig szabad inni_, mivel ők az ivást iparszerüleg üzik s
igy az törvénybe ütközik.
A munkaszünet következtében egy nevezetes vasárnapi látványosság
keletkezik Budapesten: _a józan tótok_. Ugyanis a pálinkaméréseket már
vasárnap délelőtt tizkor be kell zárni s ez ideig a leggyorsabb tót se
képes berugni. Meg fogják látni, hogy milyen hasznos tényezője lesz ez a
tótság a fővárosi életnek. Szabadban fog járkálni, vagy otthon alszik.
Hétfőn pedig sokkal kevesebben fognak közülök az épületekről lepotyogni.
A harmadik vasárnapra már annyira megjavulnak, hogy minden tót tagja
lesz a mértékletességi egyesületnek. A pálinkamérők pedig elpusztulnak.
Két dologgal nem vagyok még tisztában: az egyik az anyósom.
Eddig a feleségemmel minden vasárnap délután az anyósomnál uzsonnáltunk:
ez nem volt élvezet, hanem _munka_, mert nekem kellett az anyósomat
mulattatni. Munkaszünet lévén, ezentul vasárnap tilos lesz nekem az
anyósomat mulattatni. Ellenben hétköznap kénytelen leszek odajárni
uzsonnára, mert akkor az élvezet tilos és a munka meg kötelesség.
Jobb is volna megforditani a dolgot: nem kell olyan törvényt
kibocsájtani, hogy ne dolgozzanak; olyan törvényt kell hozni, hogy
_dolgozzanak_ az emberek.
Vagy a tilalommal csak munkára akarják kapatni az emberiséget, tudván,
hogy a mi tilos, az édes? Hajdanában a hasznos krumplitermelést kemény
törvényekkel és busás jutalmakkal alig tudták elterjeszteni; ellenben a
kártékony dohány, bár élvezését itt-ott halállal is sujtották,
villámgyorsan elterjedt Európában.
A másik dolog, a mivel nem vagyok tisztában: a házmesterem. Nekem
ezentul vasárnap kapuzárás előtt kell haza mennem, hátha a cerberus
nagyon tiszteli a törvényt s nem akar nekem kaput nyitni, hivatkozva a
munkaszünetre.
Egy vigasztaló van a dologban: a házmester jó ember s tiz krajcárért rá
fogom őt birni arra, hogy a kapunyitást ne munkának, hanem élvezetnek
tartsa.
Summa-summarum: Magyarország holnap belép az európai államok nagy
munkaellenes szövetkezetébe s ha holnap látunk embereket a Dunaparton
sütkérezni és lábukat a vizbe lógatni, tudni fogjuk, hogy a látszat csal
s ezek nem naplopók, hanem a törvény tisztelői és hű végrehajtói.