A lumpolásnak igen sokféle válfajai vannak, mint azt valamennyien
tudjuk, a kik elmultunk tizennyolc és még nem vagyunk hatvan évesek. Az
első lumpolásnak megfelel az első szivarozási kisérlet, melynek
következménye tengeri betegség és apai intelem, legtöbbnyire
pipaszárral. Ez első kisérlet után a nebuló hoszabb ideig bolondnak tart
mindenkit, a ki szivarozik s huzódik a nők felé, a kik nem szivaroznak.
Ez egy szelid korszak, melynek az vet véget, hogy az ifju fölfedezi a
bort. Először csak messziről bámulja, hogyan képesek egészen korrekt
izlésü emberek abból a fanyar és savanyu italból egész éjszaka inni, a
nélkül, hogy szomjasak volnának. Sokan még komplikálják az ízét holmi
savanyuvizekkel, a becsületes, tiszta, szintelen és ragyogó vizet
legföljebb arra használják, hogy a kutból zavaros fejükre huzassák. Még
a tisztességtelen megjelenésü pezsgő, mely azzal állit be, hogy kirugja
a háza oldalát, a maga ifjui rakoncátlanságában jobban megnyeri az ő
tetszését. Főképp, ha a hab mögül előgyöngyöző ital édességét
megkóstolja. De e mögött a kellemes íz mögött is észreveszi, hogy az
ital csípi a torkát s könnyeket csal a szemébe. Még a magyar pezsgő is,
pedig az lehetőleg hasonlóvá tétetik a sárga cukorral föleresztett
vizhez, melybe brauze-pulvert fojtanak.
De annyi jóravaló embert lát az ifju minden kényszeritő ok nélkül
huzamosan és nagy mértékben borozni, még az éji nyugalomnak, a
józanságnak, a jó gyomornak rovására is, hogy végre gondolkozóba esik.
Eszébe jut, hogy hajdanában az özönviz, mely az emberiséget
elpusztitotta, szintén vizből volt s ugyanekkor Noé apánk, a kit okos
embernek tudunk, gondosan megmentette a venyigét, mely a bort
megtartotta az utókor számára. Aztán a viz szükséges ital, az igaz, de
vannak kártékony tulajdonságai is. Igy pl. bele lehet fuladni, a mi nagy
hibája. Városok elpusztulhatnak tőle. Valami kevés hasznot hajt az
által, hogy szabályozni szokták, de ez csak a vállalkozók és
kormánybiztosok haszna. Befagyott állapotában szép mulatságot nyujt a
korcsolyázóknak, de el is lehet rajta esni. S hogy ilyen állapotban is
csak szolgája a nemesebb italnak, mutatja az, hogy beléje szokták hüteni
a tüzes bort és indulatos pezsgőt.
Denique, a viz jó, de csak kivülről. Fürdésre mindig nagyon alkalmas,
ivásra ritkán. Hisz, ha az Uristen azt akarná, hogy mindenki mindenütt
vizet igyék, csak nem teremtette volna a tengerek tömérdek vizeit
ihatatlanokká? Az óceánok tiltakoznak a vizivás ellen. Aztán meg mi a
viz? A halak levegője. A mi benne becsesebb rész, azt a hal beszivja s a
maga javára földolgozza. Hagyjuk meg nekik a maguk elemét.
Mikor a fiatal ember idáig ért, akkor elméletben már kész lump; hátra
van még a gyakorlat.
Ehhez nem kell egyéb, mint az első párbaj, vagy az első szerelem.
A párbajt követi a kibékülési lakoma, hol volt ellenfeleit becsületbeli
kötelessége az asztal alá inni. Az első pohár bor savanyu, a második
keserü, a harmadik olyan, mint a viz, a negyedik kábultság, az ötödik
betegség, a hatodik a _kezdet_. Ezután látja az ifju, hogy a bor nem is
bor, hanem hathatós bizonyiték a föld forgása mellett; nap, mely a késő
éji órák ellenére bearanyozza a világot; jókedv, lelkesülés,
örök-barátság, örök-ifjuság, harcias hangulat. Persze, hogy e mellett a
bor összes savanyusága semmivé törpül, sőt édesnek tetszik. Még a
macskáról nevezett keserv, mely nyomon követi az ivást, az se rombol le
semmit a bor érdemeiből.
Ezek az ifjukor édes lumpolásai, a mikor brudert iszik az ember a
cigánynyal s eloltogatja az égő lámpásokat. De nagyon jó abbahagyni,
mielőtt az ember kifogy a cigányokból és a lámpákból.
S az első szerelem? Ez rendesen boldogtalanul végződik. Az ember meg
akar halni, tehát iszik. Még pedig nem vizet, beleugorván a Dunába,
hanem bort, óvatosan, poharakból. A bor ilyen szerelmes állapotban
feledés. Egypár egészséges becsipés kijózanitja az ifjut. Kitombolja
magát. A bor elhiteti velünk, hogy az imádott lény (ki pedig semmit se
tud szenvedéseinkről) hűtlen, csalfa teremtés, a ki hitegetett és
rászedett. A bor ezt ránk disputálja s lassankint kijózanodunk.
Jön aztán az érettebb kor, a mikor az ember ötven forintnál többet keres
havonkint és tiz forint adónál többet fizet évenkint. S az állam
megengedi neki, hogy ezt a tiz forintját kiélvezze. Ennek az élvezetnek
többféle nemei vannak: a szavazás és a lumpolás. Mindakettő alkotmányos
jog választások idején. A legöregebb családapák, a kik szokva voltak a
kilencórai lefekvéshez, most ilyenkor hagyják el békés otthonukat s
gyakorolják alkotmányos jogaikat, féléjszakán keresztül. Megható
viszontlátást rendeznek a fölkelő nappal, melyet a mult választás óta
nem láttak. Minden pártvacsorán kimenőt parancsol a polgári kötelesség.
A feleség előtt nem kell politikai szint vallani, mert az élesszemü
asszony figyelemmel kiséri a lapokat, s mikor a Kossuth-párt vacsorája
van, akkor a kormánypárti családapa nem szabadulhat hazulról. Otthon, a
családban, legjobb pártonkivülinek lenni, akkor a feleség mindenüvé
elereszti, hogy a férj választhasson magának a vacsorákon pártot. S
aztán ott vannak még a bizottságok, választmányok áldásos ülései.
Mindmegannyi titulus a kitérésre a rendes kerékvágásból. A választó
polgár a választás napja előtt négy hétig élvezi azt, a mit a
megválasztott képviselő élvez öt esztendőn keresztül, a mikor is
mindenre, a mit tesz otthon, ráfogja, hogy képviselői kötelessége volt
megtenni. „Te sokat ittál, János“ mond a feleség. „Harminckétszer
köszöntötték fel szeretett jelöltünket.“ „Hol a tegnapi 30 forintod,
János?“ „A haza oltárán. Zászlóköltségre adtam.“ „A fehér nadrágodnak
vége; leöntötték vörös borral.“ „Népszerü alak vagyok. Vállaikra emeltek
s igy öntöttek le.“ „Ma éjjel sárosan jöttél haza.“ „A gaz ellenpárt
sárral megdobált.“ „De a harisnyád is sáros.“ „A gazok, még azt sem
kimélték.“
A leggondosabb feleség nem képes annyi kérdést intézni a férjhez, a
mennyire egy szakavatott választópolgár meg ne tudna felelni. Azért
ajánlom a menyecskéknek, hogy ne kérdezősködjenek, ne tudakozódjanak,
hanem elégedjenek meg azzal, hogy a t. Ház – az ő kedvükért – ugyis
meghosszabbitotta három évről öt évre a képviselői mandátumot. Minden öt
évben egy fehér nadrágot pedig bátran föl lehet áldozni a hazának.