Mikor egy uj, kevésbbé kedélyes korszak véget vetett a hatósági
engedelem nélkül működő versenyirodák lázas tevékenységének: Steczényi
úr már más pályán működött.
Gyorsan szerzett kis tőkéjével rendes, becsületes vállalkozásba fogott,
a mely szépen jövedelmezett.
Kevéssel azután, hogy ezt az uj üzletét megalapította, körülutazta a
világot. A szép időt a tengeren töltötte, s ellátogatott Kairóba is.
Mire hazaérkezett, úgy kigömbölyödött, hogy az édesanyja se ismert volna
rá.
Most hatalmas testalkotású, zömök, Bacchus-alakú férfiú, a ki
vagyonossága és kifogástalan élete révén nagy tekintélynek és
köztiszteletnek örvend.
A rosszakarat, természetesen, Steczényi Ede úr e rövidre fogott
életrajzára is ráfoghatja, hogy: ez a történet voltaképpen erkölcstelen
történet.
Mert tanulsága csak az volna, hogy: ha uj bőrt akarsz szerezni magadnak,
nyúzd le a másokét, s akkor választhatsz.
De a jóakaratú és türelmes olvasó figyelmét nem kerülheti el, hogy e
történetben egy más tanulság is rejtőzik, a melynek a megszívlelése csak
üdvös és épületes lehet.
Az, hogy: a szegénységnek, az általános szegénységnek, mely nagy, mint
ez a világ, mély, mint az óczeán, és égnek meredő, mint a Csimborasszó,
még a gazságnál is nagyobb ellensége: a tulajdon hiszékenysége, a
tulajdon könnyelműsége, a maga sok szenvedélye, s a maga romlottsága.