Ujabb öt év mulva Peabody úr szerencsétlenül járt. Meggazdagodott a
saját hibáján kívül.
A dolog úgy esett, hogy elkezdett a tőzsdén krajczárkodni, mert kitünő
számítónak tartotta magát. Egyszer nagy ügyetlenséget követett el; vett,
mikor eladnia kellett volna. De még annyi ideje se volt, hogy a
homlokára üthessen, a hiba ördögien ravasz számítássá, a vén boszorkány
tündérré változott át. Váratlanul háborus hírek érkeztek, valahol
lepuskáztak tiz-tizenöt albánt, s a Peabody úr fegyvergyár-papirjai
őrülten ugráltak felfelé. Minden albán egy-egy ezer fontot ért neki.
Peabody úr tanulékony ember volt s a nyereségével hátat fordított a
tőzsdének. Kiköltözött az uj világba s a sétabot-esernyők maradékából, a
nyakkendő-üzletből, Sir Butterfly kártérítéséből és a lepuskázott
albánokból megvásárolt egy szép területet, a hol dohányt akart ültetni.
A számítás ugyan silány volt, de Peabody úr szamarat keresett és királyt
talált. A birtokon naftát fedeztek fel. A környékbeli rossz orrúak
sehogy sem akarták elhinni a csodát. Pedig biz az nafta volt, jó, büdös,
elsőrangu nafta; öröm volt szagolni.
Peabody úr kedvet kapott a mulatsághoz. Harczot kezdett a kis
naftásokkal és lecsepülte őket. Ő lett a Nafta-király.
Mikor aztán a füle se látszott ki a milliókból, visszavonult az
űzlettől, egy kis sétát tett az öt világrészben, s úgy találta, hogy ez
az egész élet nem ér egy batkát sem.
Haza hajókázott Angliába, s nem tudván mit csinálni, beiratkozott az
Ifju Óriások klubjába.