Öt esztendő multán Peabody úr, a ki immár nem volt az ifjabb, hanem az
egyetlen, szerény, de csinos örökségével, ragyogó nyakkendő-űzletet
nyitott a Regent-Street-en. Pár hónappal később meg is házasodott, nőül
vevén egy virágzó papirkereskedést s függelékül egy gömbölyü kis
hölgyet, a ki nagyobb előkelőség kedvéért az orrán keresztül beszélt,
Mrs. Alexander-regényeket olvasott, sokat evett, még többet sóhajtozott,
igen közönségesnek találta Peabody urat s a mellett örökkön
gyümölcsözött.
A házassági regények rendesen kétfélék. Némelyikben a nyilvánosság
számára éppenséggel nem történik semmi; ez az A) osztály. De vannak
olyanok is, a melyekben az események szédítő gyorsasággal követik
egymást. Ez a B) osztály.
A Peabody úr házassági regénye a B) osztályba tartozott.
Csak végig siklanunk lehet az események tömegén. Ime a legfontosabbak:
Peabody úr házasságának mindjárt első évében vastag barátságba
keveredett Sir Butterfly-jal, Ő Felsége legvitézebb kapitányával.
Mindennap együtt sakkoztak és mindennap Sir Butterfly veszitett. Peabody
úr majdnem úgy szerette a kapitányt, mint a feleségét.
Mrs. Peabody ebben az egy pontban tökéletesen egyet értett a férjével,
sőt még túltett a férjén. Ő egész határozottan jobban szerette a
kapitányt, mint Peabody urat. A kapitány jó ember volt, szerette mind a
kettőjüket.
Peabody úr sokáig nem tudott az utóbb emlitett érzelmi árnyalatokról. De
kevéssel azután, hogy Mrs. Peabody a negyedik figyermekkel örvendeztette
meg, a tulajdon szemével kellett meggyőződnie róla, hogy Mrs. Peabody
keleti nagylelkűséggel értelmezte a vendégszeretetet. Peabody úr szemlét
tartott az ifjabb Peabody-akon. Úgy találta, hogy a kis matrózok nem
vörösek, mint ő, hanem olajszínűek, mint a kapitány. Még a csákószíj
nyomát is ott látta az arczukon.
Házasságtörési pert inditott, melyből diadalmasan került ki, mint
Pyrrhus az ismeretes csatából. Sir Butterflynak le kellett mondania Ő
Felsége hadseregében viselt rangjáról s a fele vagyona ráment a
kártérítésre.
Peabody úr elgondolta, hogy milyen szamarak az emberek a kontinensen.
– Csak egy bosszú van – szólt magában. – Fizessen a gazember!
Aztán rendesen eljárt a sakk-klubba, két pohár sherryvel többet ivott
esténkint, az utczán utána ment a lányoknak és kitünően érezte magát.