A langyos, édes levegő még jobban megrészegítette. A szobához szokott
emberek vasárnapi lelkesedésével szítta magába az ákácz-illatot, s
fölfedezte, hogy ő nem csupán hasznos szeg egy hatalmas alkotmányban,
melynek gázgyár a neve, hanem azonkívül, mellesleg, állati lény is,
állati lény, a kinek tüdeje van.
A részeg ember rendesen bölcselkedéssel kezdi. Szokratesz bácsi is, a
negyedik deczi következtében, hosszas elmélkedéssel kisérte azt a
megszokott sóhajtását, hogy: »Mégis csak szép az élet«.
Mégis csak szép az élet. De persze, csupán annak, a ki okosan él. A
szegény Gombay Berczire gondolt. A szerencsétlen kölyöknek holnap megint
nem lesz egy garasa sem, s ujra elkezdi a rókatánczot. És ez így lesz
mindig. Pedig mennyi megaláztatást kell zsebre raknia az apró
kölcsöneiért! Aztán meg örökkön a feje fölött lebeg a Damokles-kard,
hogy egyszer végre is elcsapják a rendetlenkedései miatt. És mindezt
azért a mulatságért, hogy Kőbányán czéda leányokat tánczoltasson!
Hiszen neki is voltak szenvedélyei. Gyerekkorában növényeket gyüjtött,
később lelkes bogarász lett belőle. És költekezett is szivarskatulyára,
gombostűre, sőt zoologiai könyvekre is. De ezalatt a tisztviselőtársai
kocsmáztak és biliárdoztak, ő pedig utóbb, a mint öregebb és okosabb
lett, lemondott erről a kevés költséggel járó szenvedélyről is. Mert
mindinkább átlátta, hogy a boldogságunk az okosságunktól függ. Ha
nincsenek szokásaink és igényeink, akkor gazdagok, urak és boldogok
vagyunk.
Ám csúfolják csak Szokratesz bácsinak! Annyit elért, hogy nincs oka
panaszkodnia. Nem volt hős és nem küzdött semmiért, az igaz; egész
életében mindig kitért az összeütközések elől, nem ellenkezett soha
senkivel, mindent úgy talált jónak, a mint van. Csak dolgozott és
takarékoskodott. De nem volt s nincs is semmiféle baja. Sőt, isten
segítségével, ezután már nem is kell tartania semmitől. Az ő
ezernyolczszáz forint fizetése neki nagy gazdagság; és a
takarékpénztárban már is van annyija, hogy ha majd nyugalomba megy,
hajlékot vehet magának, s nem kell megvonnia azután sem a szájától a
falatot. Pedig haj beh szegényen kezdte ő is!
És nem kell azt hinni, hogy az igénytelenségnek nincsenek örömei. A ki a
drága ételeket és a finom borokat keresi, annak mindez nem eshetik
jobban, mint neki az ő egyszerű kosztja. A dohányt csak az kívánja, a ki
balgatagságból, hívságból hozzá szoktatta magát ehhez a méreghez. A
kártyás egyszerűen bolond. Az, a ki fölteszi az egész jövőjét, néha a
becsületét is, egy kártyalapra, nem érdemli meg a nyugodt jövőt s már
eljátszotta a becsületét. A szép dolgok nagy uraknak valók; a szegény
ember nem is érti, mi rajtuk a szép. Annak, a ki kocsin szokott járni, a
kocsikázás nem nyujthat több élvezetet, mint neki ez a séta. Ó, mily
gyönyörűség is járni a fák között, ózonos levegőben, ha az ember a
hétköznapjait munkában tölti el, ha nem kénytelen soha senki előtt
megalázkodni, ha nem fél a jövőtől, ha az embernek nem kell semmi, csak
ez az édes, langyos levegő! A világért sem cserélt volna a gondok közt
nyomorgó ezüstkirályokkal.