Moralesnek, az igazságügyi palotából jövet, nem igen akadt
mondanivalója. Végre is Palizzi szólalt meg először.
– Az jár a fejemben – kezdte, mialatt átmentek a hídon – hogy micsoda
csapás lesz ez arra a szegény asszonyra, a ki ma még a feleségem!… Ez az
asszony azt hitte, hogy én vagyok a jóisten. És az istent nem imádják
úgy, a hogy ő engem imádott. Higyje el, ha bűnhödöm valamiért, azért
történik, mert ezt az asszonyt magamhoz lánczoltam!…
Amaz hallgatott.
– Képzeljen egy Gontaut-Biron leányt – folytatta a báró. – Ismeri ezt a
családot? A dicsekvésök jellemzi őket legjobban. Azt szokták mondani,
hogy a Gontaut-Biron-ok közül csak az asszonyok halnak meg ágyban. A
férfiak a csatamezőn, párbajban, vadászaton, s a többi; egész
gyüjteményük van azokból a családtagokból, a kiknek vadkan hasította fel
a hasát. S ha volt valaha született herczegnő, az én feleségem az.
– Vannak a bárónak gyermekei? – kérdezte Morales.
– Van három fiam. Az egyik öt, a másik három éves, a harmadik
csecsszopó. Bizonyára rájok is kellene gondolnom. De mégis jóformán csak
az asszony jár az eszemben. A gyerekek el vannak látva, majd csak
felnőnek valahogy, s annak idején igen kevéssé fognak megilletődni, a
mikor értesülnek róla, hogy egyszer én is a világon voltam. De ez az
asszony! Ennek rossz lesz egy darabig. S tudja-e, mi volna a legokosabb?
Ha most szépen hazamennék azzal a hazugsággal, hogy teljes elégtételt
kaptam, vagy másfél óráig tettetett nyugalommal beszélgetnék vele s
kimagyaráznám neki a tíz órai lapokban megjelenő kellemetlenségeket,
aztán megvárnám, míg elalszik, s mikor mosolyogva szunnyad karjaimban,
elővenném a revolveremet s egy golyóval szétlocscsantanám ezt a gyönyörű
fejet!… Hogy ne tudjon meg semmit, soha, még a másvilágon se!… mert
szerencsére nincsen másvilág.
– De báró!…
Megint hallgatva mentek tovább. Egyszerre Palizzi megállt, s minden
előkészület nélkül búcsúzni kezdett, mint a ki hirtelen határozta el
magát valamire.
– No, jó éjt.
– Hová megy? – kérdezte Morales.
– Megyek védeni a bőrömet. A gyomrom jó, a fogaim kitünőek, a karom
erős. Élni akarok.
Morales kitalálta, hogy az Urlovasok Klubjába megy.
– Attól tartok, hogy még szüksége lehet rám.
– Könnyen meglehet. Jót tenne velem, ha tizenegykor találkozhatnánk a
Paillardban.
– Ott leszek.