okosabb segéd is, aki kiszolgálja.
– Jól tudja, hogy hogyan értem, – felel Éva – s ha meggondolja, hogy
innen-onnan félesztendeje, hogy a kis magazinban már sejthetett valamit
és ma még csak a kis magazinban sem vagyunk, akkor nem veheti rossz
néven, ha ostobának tartom.
Blum úr még mindig erősíti magában, hogy nem ül fel az álnok szépségnek,
aki bizonyára megint megszorult, de azért érzi, mint hevül a vére és
alig tudja rejtegetni a keze reszketését.
– Ön akkor rászedett, – rebegi – levelet igért, máig is várhatnám, ha
ugyan várnám.
– Épen ez a türelme az oka, hogy meg nem kapta. Mit akar? azt hitte,
hogy csak úgy firkálok magának és esdek öntől egy kis rendezvoust? Végre
is maga a férfi, nem én.
– Éva kisasszony, – szól most majdnem sírva az ember – én nem bánom
akármilyen ostobának tart is, ha most még egyszer felülök magának, de
azért nem bánom. Úgy-e, ön ma hitelbe akar vásárolni?
– Paraszt, – mondja Éva és durcásan elfordul – végeztünk egymással.
– Éva kisasszony, – folytatja Blum úr – lássa, ön már felültetett engem,
nem veheti rossz néven, ha bizalmatlankodom. Adjon valami biztosítékot
arra, hogy most nem játszik velem úgy, mint eddig és én… én mindenre
kész vagyok.
– Jó, – mondja Éva – nem érdemli ugyan meg, de megteszem. Ma este vigyen
az orfeumba, a szövetet pedig csak holnap küldje el. Elég ennyi?
– Angyal! – lelkesül Blum úr és mint a bakkecske ugrál a létrákon
föl-le, halomba rakva Éva előtt a szebbnél-szebb kelméket. Majd eszébe
jut valami és rákacsint a leányra.
– Most jut eszembe – a kis magazinban sokkal szebbek vannak.
– Menjünk a kis magazinba – bólogat Éva, az ajkába harapva
Blum úr tántorogva megy előre s mikor a kis magazinba érnek, karjába
kapja a leányt és eszeveszettül csókolgatja.
– Meg van most elégedve? – kérdi Éva az arcát törülve.
– Még nem – kacag felhevülten Blum úr – majd csak este, és hogy fogunk
mulatni! Pezsgőzni is fogunk.
– Remélem is!
És Blum úr ezúttal nem csalatkozott.
Ha szövet van, Bernstockné is kulansabb. Egy hét leforgása alatt Éva
vadonatúj, kábítóan divatos toilette birtokában volt. Csak erre volt
szüksége. És telt mindenre: új lakásra, új bútorral, tandíjra a
színésziskolában. Dermákné végképen szakított a kenyérkeresettel, ő is
belebujt a selyemruhába és gardirozta leányát. A lakásuk minden nap
megtelt udvarlókkal, bokrétákkal, egyre hozták az ajándékokat, meg az
ékszereket. Blum úr, a szerencsés kópé, mikor egy vasárnap szintén
tiszteletét akarta tenni, fagyos visszautasításra talált. Levelet írt,
választ nem kapott. Ő most már nem kell.
Csak egy esztendőt töltött a színésziskolában és akkor elszerződött a
népszínházhoz, a karba. Nem tudott semmit, de a szép Dermák Évát mint
kóristanőt is külön megemlítették az ujságok. Nemsokára apró
szólószerepeket is kapott és ekkor már művésznő volt.
Dermáknénak is felvirradt a napja. Nagyságos asszony lett belőle.
Elegánsan öltözködött s mindenüvé elkísérte leányát, már ahová csak
lehetett. A derék asszonyság úgy érezte, hogy ha sok csapás érte is,
sokat kellett is nyomorognia, mégsem élt hiába. Lám a legkedvesebb
leánya ünnepelt művésznő. Mert Dermákné ezekkel hitette el magának, hogy
ezt a nagy jólétet a művészet szerzi meg. Mint minden igazi színházi
mama, ő is értett a kritikához, meg a kulisszaintrikákhoz és ő is tudta,
hogy a publikumot egyénenkint kell meghódítani bájos mosolyokkal és még
bájosabb koncessziókkal. Ennyi az egész. Azt a sok ajándékot, pénzt,
amit urak nálunk hagynak, az mind a hódolat jele csak s bizony ez is jól
esik addig, amíg a nagyurak közül valamelyik meg nem bolondul és nőül
nem veszi Évát.
Éva pedig csak élte új világát, mosollyal az ajkán, szenvedélyesen
hajszolva a pompát és a kényelmet, de belül a lelke mindvégig fásult
volt. Aki az ilyen bukott és ünnepelt leánynak a belsejébe néz, alig
hinné, mennyi utálat és megdermedt jóérzés lakozik benne. Az ő elméje
még most is az elmultak körül kóválygott és az öccse sírján borongott. A
Jani! A jó Jani!
Egy őszi délután, talpig gyászban kihajtatott a temetőbe, óriási
koszorúval a karján. Itt kinn nem kell komédiázni. Halvány arca megnyult
a borongó gondolatoktól, lassan, elgondolkodva lépkedett messzire,
messzire, be a temető szegény végébe, ahol a Jani sírja roskadozott.
Letérdelt előtte és imádkozott volna. De csak a mult képei éltek
lelkében keservesen vádolva és felkavarva benne mindazt az undort,
amelyet magában hordott.
– Vége – gondolta, amikor nagysokára fölemelkedett és visszafelé indult.
Amint előbbre jutott, egyszerre csak egy fényes sírbolt ötlött a
szemébe. Rajta arany betükkel a Deméndy név. Megrendült, megállt előtte.
Az a másik nyugszik alatta. Ő, meg a kis gyerek, aki élt három hetet.
Nem tudta miért, de mély fájdalom szorongott terkában.
– Ő is – gondolta magában – az én áldozatom, – vagy az övé.
Ennyi volt. Este a legjobb kedvvel táncolt a népszínház első négyesében
és viharos tapsokat aratott. Másnap pedig elegáns gummikerekü kocsin
kihajtatott a lóversenyre, ahol kacagva veszítette a tizeseket.
Egyszerre csak meghökken, egy magas úriember áll háttal feléje, egy
kacér kis hölggyel olvasgatva a totalizatőrön nyert pénzeket. A
hölgyecske egy darabig csak nézi, lesi, egyszerre belekap a férfi kezébe
és kikapja onnan az egész bankjegycsomót.
– Így sokkal egyszerűbb, – mondja hangosan kacagva és a férfi vele
kacag. Aztán a hölgy barátságosan biccent Éva felé és a kezével is
integet. A férfi erre megfordul, s egy pillanatra farkasszemet néz
Évával. Aztán könnyen ő is kalapjához nyul és folytatja hölgyével a
veszekedést.
– Hát így, – gondolta Éva – persze, hogy így. A felesége a sírban, ahova
ő vitte, de élni csak muszáj.
– Úgy, mint nekem – gondolta utána.
TARTALOM.
_Első fejezet:_ A Koronaherceg-utca 3
_Második fejezet:_ Éva 15
_Harmadik fejezet:_ Az államtitkár 76
_Negyedik fejezet:_ Találkozás 128
_Ötödik fejezet:_ Sárika 160
_Hatodik fejezet:_ Kömleyné 214
_Hetedik fejezet:_ Jani 256
_Nyolcadik fejezet:_ Olga 296
_Kilencedik fejezet:_ S a többi 334
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
31 |Wocasek bácsi |Wočasek bácsi
103 |szerelmre |szerelemre
112 |fétfiakon |férfiakon
147 |koronaharceg-utcában |koronaherceg-utcában
215 |ütötték volnai |ütötték volna
251 |szob |szoba
316 |fömedt |förmedt]