Ekkor azonban megmutatta Scharodi uram, hogy mire képes egy katonaviselt
kocsmáros, a kocsmája becsületéért és a jó czimboraságért.
Időnyerésről volt szó, hogy a katonaság megérkezhessék, a «fehér
angyal»-t az ostrom alól felszabadítani.
A kocsma kapuja fölött volt egy szűk kőerkély, épen csak egy embernek
való. Scharodi kilépett az erkélyre. Nem is lépett, hanem gördült. A két
talpa alatt egy kis hordót hengerített maga alatt; a két kezében pedig
egy-egy pisztolyt emelt magasra. Az arcza világított a sötétben rémséges
zöld fényben, valami foszforos kenőcstől. Hajdani katonai egyenruhája
volt rajta, s a tollas kalapja a fején.
– Hahhó! a «fehér angyal!» üvölté a sokaság, meglepetve, s egy perczig
tréfásra csapott át a népkedély a haragosból. Halljuk a fehér angyalt!
Meg is hallották azt, mert olyan hangja volt, mint a peniczilus,
hasította a füleket.
– Ezer sánczárok tele ördöggel! mit akartok itt, emberek? – Kinek loptam
el valamijét, hogy rám törtök? Mennydörgős zivatar! Nem tudjátok, hogy
én katona voltam, száz csatában pofozkodtam össze a halállal! Soha meg
nem ijedtem. Harminczháromezer háromszáz harminczhárom ördög jönne is
ide, Scharodi ezredest meg nem ijesztené. Ide hallgassatok azt mondom!
Mikor Beczkó várában a kuruczok ostromoltak, azt mondtam nekik:
jöhettek; látjátok itt ezt a hordó puskaport, ha betörtök hozzám, mind a
levegőbe vettetlek magammal együtt. Azt mondom, bécsiek, próbára ne
tegyétek az indulatomat! mert szent Kristóf lábszárára esküszöm, a mi a
Riesenthornál van felakasztva, hogy ha a «fehér angyal»-t megrohanjátok,
én mind fekete angyalt csinálok belőletek! Beszéljetek, mit akartok?
Hallgatom, a puskaporos hordón ülve.
Ezt az erőteljes szónoklatot úgy adta elő Scharodi, hogy azon a kis
erkélyen köröskörül forgott, mint a juhászkutya, mikor a
kerítés-bálványra felugrik s ott tánczol maga körül.
– Elébb tegye le a pisztolyokat a kezéből! kiabáltak fel rá a
gyülevészből.
– Pisztolyokat? Hahaha! kiálta kaczagva Scharodi. Hiszen két
Pumpernickel van a kezemben. Itt van! Egyétek meg! – S odadobta közéjök,
a miből megint egy kis tréfa támadt. A pisztolyokat elchangeirozta
derczekalácscsá.
– No most már nem robbanthatja fel a puskaport, visított egy
csizmadiainas, a ki egy kéményseprő létrának a legfelső fokára
felmászva, egyenlő magasságból nézett farkasszemet a kocsmárossal.
– Nem robbanthatom fel? te Pámschábel! S azzal Scharodi a szájából olyan
tüzet fujt a kölyök szeme közé, hogy az ijedtében hanyatt bukfenczezett
a lajtorjáról.
Ezt a productiót meg is vivátozta a sokaság.