A városka jelmezes jégestélye.
A Svájci Ház épebb lakói részt vettek az ünnepélyen. Ziegler ismét
ördögnek öltözött, Aimée pirosbóbitásnak, Zerna hópihének.
A többiek csak nézni mentek.
A pálya színes lampionok százával volt megvilágítva és a nézők is
tartottak egy-egy rőt fényt vető tűzgömböt.
A tóparton Ginevra véletlenül Hugh mellé került.
Jobb felén a fiúnak Madame Mercati állott, Ginevra balfelől. A fiú a
pályát nézte: arcát a kezében tartott bíbor lampion vörhenyes fénybe
verte. De azért az nem látszott színesnek, a tűz rajta csak lopott volt.
Hanem inkább nagyon kísértetinek, nagyon merevnek, élettelen szépnek.
Nem, ilyen szépnek Ginevra soha sem látta. Boltozott homloka alól óriás
délszaki szeme, mint sötét drágakő világolt elé; keskeny arcéle, félig
nyilt ajka mintha faragva lenne. A szája körül keserű vonás, mint a
nagyon, mindig szenvedőknek.
Ginevra nem a pályát, Ginevra Hught nézte akkor.