Estefelé Zerna báróné rebbent be hozzá.
– Mister Foorte, hiszen ön gyönyörűen viselkedik! Mit? Beteg? De csak ne
legyen az ma este. Koncert van, én nem ülhetek Madame Mercatinál.
Kazanovnak igérkeztem el társaságul ma estére. Kérem, szedje össze
magát, menjen be Frozinához, míg a zene tart!
– Jól van, báróné.
– Bravó. Tehát bejelentem önt.
És Zerna, aki állítólag beteglátogatóba jött, mihelyt a beleegyezést
birta, kirebbent az ajtón. Hiába, a fésülő kisasszony várta már és ma
nagyon szép akart lenni.
Mintegy félóra mulva Hugh nehéz szívvel kelt föl az ottománról. Mégis,
kicsit örvendett, hogy a sors kényszeríti: bemenni az asszonyhoz,
megmondani neki az igazat. A folyosón teljes csend volt, csak távolról
szüremlett oda a már megkezdődött hangversenyből valami fájdalmas,
hivogató dallam. Ha odamehetne…