A szent György-kép elmozdul helyéből sárkányával együtt (ki soha sincs
megölve!). Athalie kilép rejtekéből. Mezitláb jár, nem hallja lépteit a
föld sem.
A szobában sötét van, ablaktáblák zárva, függönyök leeresztve.
Lassan, tapogatózva jő előre.
Timéa mély álomlélekzete vezeti el az ágyig.
Tapogatózó keze megtalálja a vánkost, a melyen Timéa fekszik.
A vánkos alá nyúl, ott egy hideg tárgy akad kezébe: a kardmarkolat.
Ah! de e hideg vastól pokoli hőség lobog át erein. Öklébe szorítja azt.
Végighúzza az ajkai közt a kardnak az élét. Érzi, hogy ki van az fenve.
Hanem sötét van, az alvót nem látni.
Most oly nesztelenül alszik, hogy lélekzetét sem hallani.