Most pipereasztalához megy s hajfonadékait lebontva, azokat feje körül
csavarja s egy reczés főkötővel leszorítja, hogy fel ne bomoljanak.
Egy kis hiúság is van a nőben. Hogy kezei és karjai fehérek és gyöngédek
maradjanak, bekeni azokat illatos kenőcscsel, s azután könyökig érő
szarvasbőr-keztyüket húz fel rájuk.
Akkor levetkőzik s hálóöltönyét felveszi. De még mielőtt lefeküdnék,
ágya mögé lép, ott egy szekrénykét fölnyit s annak fiókjából elővesz egy
kardmarkolatot, a mi egy eltört pengét tart. Azt gyöngéden megnézi.
Odaszorítja kebléhez. Aztán megcsókolja. Végre oda dugja vánkosa alá.
Azzal szokott aludni.
Athalie látja ezt mind.
Ezután eloltja Timéa a gyertyát, s Athalie nem lát többé semmit.
Csak az óra ütését hallgatja még.
Egy órát üt ez és három negyedet.
Van türelme várni.
Kiszámítja, mikor jő a szemekre az előálom; akkor van itt az ideje!…
Pedig egy óranegyed most egy örökkévalóság.