Pályázik a humoros önéletrajzpályadijra, melyet Halmos Izor irt ki.
Jelige: „És ha az irodalom még most sem fog felvirulni, akkor eheti a
fene az egészet“.
1884 január 20-án születtem abból az alkalomból, hogy Halmos Izor, kinek
működése a szürke előidőkbe nyulik vissza, pályázatot hirdetett
egészséges magyar humoristára. Édesanyám keresztkötés alatt küldött be a
titkári hivatalba, a jeligés levelet is mellékelt hozzám. A pályadijat
azonban, formai okokból, nem nyertem meg, mert, különösen életem első
napjaiban, kicsit formátlan valék és sem a külcsin, sem a belbecs iránt
kellő fogékonysággal nem birtam. De emlékszem rá, hogy mikor Halmos Izor
a csomagból kibontott, éreztem, hogy életem egyik legnagyobb eseménye
előtt állok, illetve fekszem. Ennek az érzésemnek azonnal kifejezést is
akartam adni, de nem tehettem, amit azóta is sajnálok, mert még nem
rendelkeztem a beszéd adományával. Arra is emlékszem, hogy Halmos Izort
akkor még Izidornak hivták s nem irodalmat szokott olvasni szabad
óráiban, hanem készpénzt, amit kamatra adott ki és pedig, ugy mondják,
hogy ez a kamat sem zömöknek, sem köpcösnek, sem középtermetünek nem
volt nevezhető, inkább is nyulánknak, sőt igen magasnak. Van aki azt
állitja, hogy a kamat, amelyet Izrom-bizrom szedett, egy fejjel
kimagaslott az összes kamatok közül. Lehet azonban, hogy ez az állitás
csak a Szent Lászlóról szóló népies legendának egy szintén legendás
személyre, Szent Izóriuszra és az ő kamatlábaira való alkalmazása. Tény
azonban, hogy a sikertelen pályázás után visszaküldettem anyámhoz, aki
nem csüggedt e kudarcon, hanem továbbra is megtett mindent, hogy belőlem
az a humorista váljon, ami kisvártatva csakugyan vált is:
– Nőjj, fiam, nőjj, – mondotta – s lehet hogy az leszel, ami Swift
Jonathán az angolba, vagy Rácz Pali a hegedübe. Nőjj, fiam, nőjj, s ha
Isten megsegit, te még megnyerheted az Izidor-dijak valamelyikét s akkor
kék szalagot fognak a nyakadba akasztani.
Miután helyreigazitottam ezt a tévedést, mely a derbyvel való
összecserélésből származott, a kisdedóvóintézetbe léptem s tájékozást
nyerve a világ akkori eseményeiről, a következő dal fakadt keblemből:
Halmos Izor a nagy férfi, kiben jó sziv lakozik,
Fogjátok meg Halmos Izort, mert tovább adakozik!
Hogy pazaljon mihamarabb meg muszáj azt gátolni,
Tessék talán ősz szakállát gyámság alá áttolni.
Mindegy néki irodalom, művészet vagy goltura,
Ennek is jár három krajcár, annak is egy poltura,
Kutya ugat, macska nyávog és a szinész alakit,
Haladnak a karavánok s Halmos Izor alapit.
A dédó-néni elragadtatva tapsolt s táviratilag közölte a költeményt
Halmos Izráellel. Mivel azonban a szöveg utközben több értelemzavaró
romlást szenvedett, Halmos ez alkalommal sem adhatta ki a pályadijat s
csak távirati áldását küldte fejemre. Izor képét ekkor már medájjonban
hordoztam keblemen s otthon, házi oltáromon, a nagy férfiunak gipszből
faragott pompás ércszobra állott, melyet minden este hő imáimba
foglaltam. Közben elvégeztem rendszeres elemi iskolai tanulmányaimat is
és nyomban a hirlapirói pályára léptem, mely, akkor még, megkivánta ezt
az alapos előkészültséget. Hirlapirói pályám egyenesen az Otthon-körbe
vezetett, melyben, mint csaknem az egyetlen irót és hirlapirót, igen
nagy tiszteletben részesitettek. Itt láttam másodszor Halmos Izort,
életem veres fonalát, amint beavatott irodalmi körökkel tartlit játszott
s igy szólt:
– Van egy dárdám, amire az osztrák-magyar bank fürdő-utcai fiókja is
nagyösszegü hitelt nyujtana.
Majd ezt mondá:
– Irassék magyar vigjáték, mely tárgyát az Ősidőkből meriti.
Aztán hozzátette:
– Irassék magyar szomorujáték, mely tárgyát az Ujidőkből meriti.
Megmeg igy nyilatkozott:
– Irassék hosszabb költői elbeszélés, mely rövidebb legyen, mint a
Mahábharáta.
Utóbb ezt jegyezte meg:
– Irassék rövidebb elbeszélőköltemény, mely hosszabb legyen, mint Dante
Elveszett Paradicsommadara.
Akik körötte álltak, áhitattal néztek rája, s egyhangulag és szent
lelkesedéssel ezt kiáltották:
– Kiguberáni! Kiguberáni!
Akkor még nem értettem ezt az olaszosnak hangzó szót, de azóta
megtudtam, mit jelent. Hogy necsak pályázatokat irjon ki Izor, hanem
guberálja is ki az összegeket, amikről szó van. Halmos Izor megtette.
Egy-egy kupac aranyat helyezett el egy sarokasztalon s azután, mikor a
tartli-parti véget ért, magához intette Miskát, a pincért s igy szólt:
– Miska, pályázott valaki?
Miska háromszor érintette homlokával a padlót, keresztet vetett és ezt
válaszolta:
– Nem, ó jókedvü adakozó! Ismét a kutya sem pályázott.
Erre Halmos Izor besöpörte az aranyakat és vidáman hazakocogott.
Én pedig nőttem-növekedtem hirben és dicsben s kezdtem a helyesirás
alapelveit is elfelejteni. Halmos Izorról szóló ódámat már palotában és
kunyhóban egyaránt éneklik. Ezen szavakkal:
Alapitott munkásházat, szükecskét és szoroskát,
Alapitott a falára tizenhárom poloskát.
Állnak Pesten szürke házak, hiányosak némikép:
Mindegyikhez alapitott még egy kedves nénikét.
Alapitott egy cilindert a dalai lámára,
Alapitott köpőcsészét a hordárok számára,
S nem hiába róla bömböl állandóan a lap itt,
Alapitott egy fürjecskét, amely hármat alapit.
Halmos Izor azonban még fiatal volt és erős, és százharminc éves
születésenapján épp ugy kitüzte a maga mindennapi pályadiját, mint
Kazinczy és Csokonai idejében. A legöregebb emberek sem emlékeztek már
egy ilyen halmosizorra, s az Akadémia is pályadijat tüzött ki, ezzel a
kérdéssel:
– Ki volt Anonymus s jogosan azonositják-e őt a dubnici krónika és
Turóczi krónikája Halmos Izorral?
A pályadijra azonban, mert Halmos Izor neve is benne volt, megint nem
pályázott senki s igy a tudományos világ tovább is csak a homályban
tapogatózott. Ekkor történt velem, hogy halálom óráját közeledni éreztem
s ágyam mellé szólitottam jól megérdemelt gyermekeimet, igy szólván
hozzájuk:
– Fiaim, csak énekeljetek.
Halálom után másfél évvel, a mennyország könyvtárában egy több ezer
kötetes műre bukkantam. Ez volt a cime: Halmos Izor összegyüjtött és
kiadatlan pályadijai. Szent Liber, a könyvtár őre, magyarázólag fordult
felém:
– Izor még lent van a földön és folytatja működését. Most Urunk, a jó
Isten, akar pályázni egyik dijára, de ha még ő sem tudja megnyerni,
akkor kénköves eső küldetik az Otthon-körre és Izor karhatalommal
kivezettetik. Ámen.