Ma reggel kiváncsiság fogott el; már régen nem értesültem arról, amit a
világ sorjának nevezünk. Lapozok-lapozgatok tehát a lapokban és sok
meglepő adattal leszek gazdagabb. Én nem vagyok rossz ember, amit én
megtudok, azt nem tartom véka alatt, nem titkolom el az én édes kis
közönségem elől. Hallják hát meg, hogy mi minden jutott be a mai napon a
fejembe. Megtudtam egy drámai jelenetet. _‚Mért nem holnap?‘ – kérdezték
erre a török delegátusok. – ‚Legyen igy‘ – mondták erre a balkáni
kiküldöttek._ Ez már magában véve is érdekes, de ha hozzávesszük, hogy
_‚Gerő László Szilveszter éjjelén a Mentők részére öt koronát
gyüjtött‘_, akkor az adatok e halmaza egyenesen megdöbbentő. De mi van a
világitó fával? Avval csak az van, kedves olvasó, hogy _‚egy kis francia
falunak a lakosai különös természeti tüneménynek tanui napok óta. Régi
kastélykertben_ _egy odvas fa éjjelenként világitani kezdett.‘_ Mit tett
ezzel szemben a csősz? Azt a meglepő kijelentést tette, hogy _‚hasonló
jelenséget látott már más fán is.‘_ Hát a községi előljáróság? Az,
_‚táviratban értesitette a párisi fizikai társaságot.‘_ Nagyszabásu!
Hogy odvas fák foszforeszkálnak éjjel!? Leesem a székről. De mielőtt
leesném, táviratban értesitem ujságirótársaimat, hogy ha éjjel a lapok
odvas erdejéből egy ilyen hirt világitani látnak, menjenek el szó nélkül
mellette, egyenesem a borozóba, ahol esetleg a csirkecomb van annyira
odvas, hogy világit. Ez már igazán csoda és ezt érdemes is megirni…
Hát a tudós juhászbojtárról tetszettek-e már hallani? Aki nyáron azzal
lepte meg gazdáját, hogy _‚szeretne vizsgálatot tenni abból, amit a
birkák őrizése közben tanult.‘_ Le is tette a vizsgálatot az elemi
oskola negyedik osztályáról. Az Egyetemre már meg is akarják hivni
tanárnak, de a tudós juhászbojtár kijelentette, hogy ahhoz, hogy
birkáknak prelegáljon, hozzá van szokva, de a levegő mégis csak jobb
kint a pusztán Árokházán, mint az Egyetemen. Alig hogy igy megtudtam a
tudós juhászbojtárt, azonnal értesültem arról is, hogy _‚Aradmegyében
Fakert és Ujpanád községek fölött tegnap este nagy röpülőgép szállt_ _el
ezer méternyi magasságban, mely_ (t. i. a magasság) _hatalmas
reflektorokkal világitotta meg a községeket.‘_ Ez az a röpülőgép, amiről
a mult héten már hallottam. Akkor Szalonta fölött szállt el és azt is
megvilágitotta reflektorral. Ez a röpülőgép, amely tényleg veri a szöget
a fejembe, mert én nem tudom, mi fenét keresnek ezek a röpülőgépek
Szalonta, Fakert és Ujpanád fölött? És miért világitanak reflektorral?
És mik lehetnek ezek a röpülőgépek? Egyszerü röpülő hazugságok-e vajjon,
vagy valamely apokaliptikus megjelenések, amik megjelennek illetékes
helyeken, alföldi községek fölött és azt hirdetik
burkolisztiko-szimbolisztikus formában, hogy jövőre magasabb lesz a
kamatláb. Ez van a kamatlábbal. De mi van az emberrel? Hiszen az ember
nem is a majomtól származik! Hiszen _‚a hires amerikai fiziológus,
Carrel dr. megállapitotta, szövettani kisérletek alapján, hogy disznók,
kutyák közelebb állnak az emberhez, mint a majom.‘_ Disznókról,
kutyákról, ha bőrt plántálunk az emberre, megfogan és továbbfejlődik a
bőr, a majomról hiába plántálunk. Szép disznóbőrkötésü és pompás
kutyabőrkötésü ember tehát elképzelhető, majombőrkötésü már nem. ‚_Igen
szép mindez_ – ugymond lejbzsornálom – _ámde Carrel_ _feledi, hogy a
leszármazás kezdete óta nagymértékben fejlődött, tehát változott a majom
és az ember szervezete._‘ Ezt _feledi Carrel_. Mert egy ilyen tudós:
feledékeny. Mindig elfelejt olyasmit, ami pedig más embernek, – aki nem
fiziológus, hanem csak egyszerü kis polihisztor a nadrággomblyukban, –
könnyed gráciával azonnal eszébe jut. Mivel tehát Carrel _ezt_ feledi,
megnyugszom, hogy mégis a majomtól származom. Ez mégis kellemesebb,
mintha a disznó és a kutya kereszteződéséből vettem volna eredetemet.
Na, most még, ha hozzávesszük, hogy a _Comoedia_ cimü francia szinházi
napilap egy bárgyatag kis krókantyut közöl arról, hogy ő felsége a
magyar király kamrájából a kéményseprő ellopta a reggelit, s hogy erről
én már harminchét magyar krókát olvastam és azokat sem olvastam el, mert
_ha_ nekem krokacsek kell, _ugy_ én irok magamnak egyet: akkor
befejeztem ismertetését ama nagyértékü anyagnak, melyet ma reggel az
ismeretterjesztő sajtó gőzgalapácsa fejembe pofozott. Egyszersmind
ajánlom magamat továbbra is a közönség jóindulatu pártfogásába.