Ennek az irásműnek az elolvasásához tudni kell azt, hogy egy magyar
ember négergyereket hozott magával Afrikából. A néger gyerek riporterek
körében, akik nem hitték, hogy csakugyan vannak fekete emberek a
világon, óriási feltünést keltett. Szerencsére a néger gyerek rövid időn
belül eltünt gazdája házából. Vagyis a riport körme közé került.
Megkezdődött a szerecsenmosdatás. Amint alább olvasható:
Mbele Ndongó szerecsennek lenni, Dob-uccábanbele, Afrikából jönni, mert
őtet doktor mukandzsi elhozni magával, konzulnak lenni négerektóltől.
Budapest gyönyörü város lenni, szerecsennek tetszeni, sőt olyannak
lenni, hogy kizárólag szerecsennek tetszeni, mert itt piszok lenni, por
lenni, füst lenni, büdös lenni, minden lenni, aminek jobb lenne
nemlenni, bimbumbele. Ugyanakkor, mikor Mbele Ndongó Budapestre jönni,
kánikula is lenni, mord szezón, ujságokban semmise lenni, mert politika
szünetelni, csak Tiszát megválasztani mindenütt diszpolgár, ami már
unalmas lenni, bulgárok szerbeket verni, szerbek bulgárokat verni,
bulgárok is hazudni, szerbek is hazudni táviratokbanból, ugy hogy
szükség lenni még égből potyogó apró néger gyermekre is, mukandzsi
pif-puf, nesze-kávé-edd-meg, nesze olvasó olvasni, megdögölni
tóltőlvalvele.
Mikor dolog igy állni, ujságok örülni, hogy szerecsen vanni és még
magyarul is nagyszerüen tudni. Szerecsen egyszersmind régen-óhajtott
idegen-forgalom is lenni, s magát kinőni elsőrendü látványosságágé,
ugyis Lánchidat jövő esztendőre alagutba tolni és ott megfoltozni, hogy
omnibusz alatt biztosabbanben leszakadni, ugyis omnibuszbüszbisz
undoknak és rohadtnak lenni s propellerrel együtt gyomorémelygés okozni.
Mbele Ndongó tehát Lánchid helyére szerződtetni, nevét Nbele Mdongó
változtatni s többi mássalhangzókat is nevében elhelyezni, például
Bimbele Dongó, vagy pedig Gimbele Dongó, esetleg Gimbeli-gomboli Dongó.
Mindez szerecsennek nagyon szája ize szerint lenni, hogy szerecsen egy
szép napon már fürödni is akarni s fürdőszoba csapját ablakkeresztfán
keresni. Erre lezuhanni likhófba, s likhóffal, mint igen lényeges
intézménynyel, megismerkedni, s ottfeküdni öt-napig, mert házmester
mondani:
– Nyavalya likhófot állandóan tisztogatni, ott bizony szemét néha évekig
is felhalmozódni, öreg cipőkni, fiatal csecsemőkni s egyéb hulla-dékok,
ninini. Isten csudája, hogy szerecsent likhófban megtalálni.
Addig is, amig szerecsent föl nem fedezni, riportnak lapokban lenni, ami
megint nagyszerü pecsenye vanni, ebben a fene nyári időkbenni. De mert
nincseni olyan szerecsen, ami ha elveszni is meg nem kerülni, Mbele
Dongót is detektivek felkutatni, ami kunszt lenni, mert Frászbele Dongó
is fekete lenni, minden Svarc is fekete lenni, fekete feketétől nem
különbözni. Nyomozás különben is nehéz lenni, mert kávéházban minden
fekete megvizsgálni, hogy Ménkübele Dongó nem benne-e-vanni. Kávéházi
fekete ugyanis valamitől csakugyan fekete lenni, de senki megállapitani
nem tudni, mitől fekete kávéházi fekete lenni. Kávétól bizonyára nemni,
mert kávét abszolute nem látni, sőt még köpőláda tartalmát is kávés
kávétól sajnálni. Igy valószinü lenni, hogy kávébabele szerecsen a lábát
mosogatni bele, s ez nyomozás alkalmávalhalbal szinte egy nyom lenni.
Azonbumbam detektivkar azért zseniális lenni, hogy Dungele Mbongót mégis
kinyomozni, összes exotikus mássalhangzókkal nevébenbümbüm, s azután
kideriteni, hogy szerecsen homizegzuháli lenni, ami hogy mit jelenteni,
azt már négerek is tudni. És egyéb marhaságokni, lokni és zokni.
Ezenközben egész Budapest megbárgyulni és szerecsen-nyelven beszélni és
mondani mukandzsi, ukmukfukandzsi, pindzsipandzsi, kandzsi, és bandzsi,
s emberek egymást nem érteni, mert egyik jobb szerecsen lenni, mint
másik. Egyesek már fehérnemüt sem váltani, hogy annál jobb szerecsennek
feltünni, cipicupicupp. Általános szerecsenségben munkatársunk
felkeresni Bóvele Dongó, aki most már szállodában lakni,
Szerecsen-uccában, mert homozegzuhálinak nagyszerüen menni, ugyanis
ritka néger csemcsemege romlott pesti drágán megfizetni. Mindamellett
munkatársunkat fogadni és igy nyilatkozni:
– Umgottezvillen! Hagyjanak már békén azokkal az infinitivusokkal! Hát
mit képzel kegyed, egy négernek csak annyi esze van, mint egy
riporternek? Hiszen, ha csak annyi volna, akkor igazán nem tudna megélni
Afrikában, abban a nagy melegben. Mondja meg az én kedves közönségemnek,
hogy jól érzem magam s nem vesztem el. Nem vesztem meg, hogy elveszszek.
Nyelviskolát akarok nyitni a jövő szezónban.
Munkatársunk eltátani pofáját meglepetéstől:
– Mester magyarokat diridongóul tanitani akarni?
– Ugy van! Magyarul fogom tanitani e szegény nemzetet. Csak nem hagyom
végkép elgügyülni e néger fantazmagória következtében!
És a szerecsen összeütni tokáját, audienciának vége lenni és munkatárs
nagyon ervendeni, hogy olyan jó termés lenni. Munkatárs neve Kóbele
lenni.