Hurrá! hurrá! kedves jó korrektor ur, megszüntették a főpróbákat. (A
megszólitásért bocsánatot kell kérnem, de lehetetlen, hogy mikor az
embernek valami egészen nagy öröme van, azt csak ugy személytelenül
kikiabálja a kék levegőbe. Az örömet közölni kell valakivel, s mert az
olvasókat személyesen nincs szerencsém ismerhetni, ugráló
örvendezésemmel önhöz fordulok egyenesen.) Két esztendőre visszamenőleg
nem ujongtam olyan hangosan, mint amikor értesültem róla, hogy vége a
főpróbának. Hejehujahopp, engedtessék meg, hogy táncra penderedjek, bár
nem szoktam és nem is tudok táncolni. Ilyen gyönyörüség! A tüzoltóság
szétspriccelte a főpróbát! Isten ucscse bizonyos volt, hogy ezzel az
intézménynyel csak a tüzoltóság tud majd végezni. Külföldön már
rájöttek, hogy vannak olyan csuf utcai jelenetek, amiket nem rendőrrel
és nem katonasággal kell elintézni, mert meg sem érdemlik ezeket a
komoly intézményeket, hanem kirendelik a tüzoltóságot, a tüzoltóság jön
a fecskendővel és vizbeboritja az eseményt. Szétspricceli. Éljen, éljen!
Ez történt a főpróbával is.
Tudja-e az olvasó, a civil, a derék, hogy mi volt a főpróba? Nem tudja.
Sápadt sejtelme sem lehet róla. Eleinte az volt, hogy tizenkét savanyu
ember – die elf Scharfrichter – bevonult egy sötét nézőtérre. Ezek a
kritikusok voltak. Többnyire gyomorbajos fiuk, akiket maga Euripidesz
sem tudott megrikatni, maga Arisztofanész sem megkacagtatni. A szinházak
látták, hogy ez nem jól van, hogy a nézőtéren nincs jelen az, amit a
fizikában Resonnanzbodennak neveznek. Arra pedig szükség van. Ha a
nézőtéren egészséges kacaj csendül fel, akkor esetleg a kritikus is
nevet, vagy látja, hogy a szinpadon nevetni való fordul elő. Ha a
nézőtér hüppög az elfojtott zokajtól, akkor a kritikus nem tagadhatja
el, hogy a szerző az emberi lélek mélységeiben motoszkál. Kezdték
beereszteni a főpróbára a publikumot. Recece! Milyen publikumot.
Tisztelet a kivételnek (nehogy mindenki rosszul érezze magát, akinek
muszáj volt jelen lennie a főpróbán), de mintha e beteg városnak
vomitivumot irtak volna doktorok s aztán lavabo gyanánt a főpróbai
nézőteret tették volna elébe. Ott minden együtt volt. Mire esküdjem meg,
hogy elhigyjék, hogy nem tulzok, ha azt mondom, hogy voltak fegyencnők
Márianosztrán és voltak fegyencek Szamosujváron, akik szabadságot kértek
az illetékes fegyházigazgatóktól, heteken át gyalog zarándokoltak
Budapest felé, csak azért, hogy megjelenhessenek egy-egy délelőtti
főpróbán. A bilincs el volt dugva a manzsettájuk alatt, vagy – a nőknél
– mint modern karperec szerepelt. Bizony Isten.
A főpróbán igazán jelen volt _tout-Budapest_. Hölgyek kacér, férfiak
facér mosolylyal ajkukon. Ott volt például az én borbélyom, de ott volt
a takaritónője is; ott volt a takaritónő sógora, aki szék-álló legény a
törvényszéken, ott volt öcscse, a kis koraszülött is, a Muzeumból.
Ezeknek én adtam a főpróbajegyet. A többieknek, mások. A Resonnanzboden
megvolt és rezonnált. A szinpadon csak azt mondták: pukk, a nézőtér már
majd megszakadt a nevetéstől; a szinpadon csak azt mondták: ehh, és a
nézőtéren ugy áradt el a könny, mint a Felső-Tisza tavaszszal.
Hétezerhétszázhetven néző volt jelen minden főpróbán. Minden ülésen
ketten-hárman ültek, rendezés szerint, s a szinházak kezdtek
kétségbeesni.
Már csak azokat bocsátották be, akik a büntetlen előélet látszatával
rendelkeztek. Akkor nyolcezernyolcszáznyolcvanan kezdtek jelen lenni a
főpróbán. És a kritikusoknak nem volt helyük. Egyes szinházak a lámpákra
ültették őket, de utóbb a főpróba közönsége onnan is kiturta őket.
Némely szinházak a zsebükbe tették a kritikust, onnan nézte a darabot.
Ez nem tarthatott soká. A főpróba közönsége, mint a régi francia
szinpadon a márkik, már fölült a szinpadra is. Ketten kinyomták a sugót.
Nem lehetett főpróbát tartani, mert nem sughatott a sugó. És igy tovább.
Mert még fejlődött a dolog.
Most végre jött a tüzoltóság a fecskendővel és közibe spriccelt a
főpróba közönségének. Mit gondolnak? Széjjelment ez a tömeg? Hát
tévednek.
Én már láttam embereket, akiknek volt számozott jegyük a főpróbák uj
rezsimjére is. Ennek a népnek még a tüzoltóság sem imponál. Ez még a
viztől sem fél. Előre, tüzoltók, előre! Föl kell gyujtani a szinházakat!