– Hát igen: hogy megcsinálják-e a Piccadillyt?
– Ezt kérdi ön?
– Ezt kérdem én.
– Ezt ne kérdezze ön. Mondja csak igy: a Piccadillyt megcsinálják. Semmi
sem bizonyosabb a Piccadilly megcsinálásánál. Ez az a terv, amely arra
született, hogy Budapest városa, ugyis mint egyén, ugyis mint közület,
ugyis mint szédület, ugyis mint bődület, okvetlenül és mihamarabb
megcsinálja.
– Mondja…
– Vigyázat. Csak azt ne kérdezze tőlem: mi az a Piccadilly?
– Jó. Tehát mi az a Piccadilly?
– Piccadilly, magyarul semmi, semmibb, fehér semmi, fekete semmi, semmi
a négyzeten, a köbön, a nyolcadik hatványon és a hatodik nyolcványon. Ez
az a semmi, amibe Budapestnek olyan biztosan és sulyosan kell beleesnie,
amily biztosan és sulyosan a meteorok esnek az égből.
– De miért? ha olyan semmi?
– Azért, mert olyan semmi. Azért, mert senkise tudja, mi az: Piccadilly,
és aki tudja, az is rosszul tudja, hogy tudja; mert nem tudja. Aki
tudja, azt hiszi, hogy Piccadilly: az turós gombóc. Holott nem az; még
csak nem is lekváros gombóc, sőt egyáltalán nem étel. Italnak sem
mondható. És nem nadrágtartó és nem harisnyatartó; nem, nem.
– Hanem?
– Hanem a Piccadilly egy egyszerü horog és rajta a _Hôtel de la Ville_
az a kukac, melybe Budapest összes bizottságai, tanácsa és közgyülése
bele fognak harapni.
– Esetleg nem.
– Feltétlenül: igen. Mondtam már, hogy senki sem tudja; mi az a
Piccadilly. Hozzá kell még tennem, hogy senkinek sem kell a Piccadilly.
Hozzá kell még azt is tennem, hogy a Piccadilly feneketlen ostobaság, s
ezzel már elmondtam az okokat, melyek alapján Pest lesz a magyar
Piccadilly. Lesz Piccadilly-tér és lesz Piccadilly-ucca. Megnyitják a
Piccadilly-kávéházat, és lesz nyakkendőkirály a Piccadillyhez. És
Pintele Pongrác Pikedi Pikedilere magyarositja a nevét. Mindezt az
ingyen telek miatt.
– Ön lóugrás szerint gondolkodik és ez szamárságokat eredményez.
– Tévhit. Ragaszkodom hozzá, hogy mindez az ingyen telek miatt van.
– Összefüggést kérek.
– Parancsoljon. Mindent meg lehet csinálni Budapesten, amihez ingyen
telket kér az ember, vagy olyan árat és fizetési módozatokat ajánl a
telekért, ami egyértelmü azzal, hogy a város mégis csak ingyen adja oda
a telkét. E városnak nincs lelke, csak telke van, de van lelke hozzá,
hogy elprédálja a telkét. Ez a város romlott a telke mélyéig, s
csalódik, aki azt hiszi, hogy a Teleky-teret egy Teleky grófról nevezték
el. Dehogy. Az ingyen telkekről.
– Melyikekről?
– Amikre a város sohasem épiti a maga épületeit… Saját házait a város
mindig azokra a telkekre épiti, amiknek a becsértéke testvérek között
négyzetölenként harminc korona, ellenségek között hatvan korona, s
amiket a város négyzetmilliméterenként harminchat ágens és provizor
között hatszáz koronáért vesz meg.
– Ön tuloz.
– Én innenzek. Mert még azt nem mondtam el, hogy ugyanakkor a város
odaadja a saját telkét ingyen, s annak, aki elvette tőle ingyen, ad a
saját telkére öt millió kölcsönt, és megengedi, hogy a bankoknál is
vegyen fel rája öt milliót, amit utóbb majd a városnak kell megfizetnie.
Később, mikor az ingyen-telkes ember tönkrement és elpucolta a város öt
millióját és a bankokét, akkor a város tiz millióért visszavásárolja az
ingyen telket. Ezt hivják Budapesten enyhe telkületnek és telki
szükségletnek.
– Valóság ez, vagy álom?
– Csak városi politika. Amely meg fogja csinálni a Piccadillyt. Mert az
_ilyen_ üzlet, de nem öt, hanem harmincöt millió koronára.
– De hiszen egyelőre visszautasitották a dolgot.
– Á! Csak visszaadták, mert nincs kellőképpen előkészitve. A
pikedilisták ugyanis egyelőre nem kérték ingyen a telket és bizonyos
fizetési feltételeket ajánlottak fel. Világos tehát, hogy az ügy valóban
nincs jól előkészitve. Ha majd az általam fentebb már körvonalozott és
ökörvonalozott propoziciót megteszik, akkor a város boldogan roskad
Piked Ily keblére. Leromboltatja az Eskü-teret, az igy szabaddá tett
területre árkádokat épit, az igy nyert árkádiát meghosszabbitja a Dunán
keresztül és a Gellért-hegy alatt a Kelenföldig s az egészet
odaajándékozta Piccadillynek, azzal a kikötéssel, hogy pesti ember csak
egy forint huszért kaphat egy anzikc-kártyát a Piccadillyről, ahová
bedugnia az orrát tilos lesz. Az Erzsébet-hidat, mert utban van,
felviszik a Jánoshegyre, ahol kacsalábon fog forogni, de a hidpénzt még
akkor is meg kell fizetnie mindenkinek, akinek a családjában egy János
nevü ember volt, van, vagy lesz.
– No de csak fel fog szólalni ez ellen valaki?
– Hogyne. A Hétfői Hörpentyüben lesz egy cikk, amely határozott hangon
fogja megmondani a véleményét erről az üzelemről. Mert ez egy üzelem.
– És a polgárság?
– Ó, a polgárság általánosan hallgathat, titkosan dühönghet. Akinek ez
nem elég, annak van még egy modus vivendije.
– És az?
– Egyszerü. Megpiccad és vége.