Csendesen beszélgetünk barátommal, a szinházigazgatóval.
_Igazgató:_ Ördög bujjék a vaspiacba.
_Én_ (csodálkozva): Mibe, kérem?
_Igazgató:_ A vaspiacba.
_Én:_ Mi baja magának a vaspiaccal?
_Igazgató:_ A vaspiac ellanyhult.
_Én:_ Vaspapirjai vannak talán?
_Igazgató:_ Ugyan! A vaspiac ellanyhult, s ennek következtében olyan
rossz hete lesz a szinházamnak, hogy a nézőtéren még az apagyilkosnak is
meg fogok bocsátani, olyan kevesen lesznek a nézők.
_Én:_ Pont a vaspiac miatt?
_Igazgató:_ Kizárólag. Maguknak, távolálló embereknek, ködlő sejtelmük
sincs arról, hogyan befolyásolja egy gazdasági esemény az én
nézőteremet.
_Én:_ De a vaspiac!?
_Igazgató:_ Az, az. A vaspiac is. Vagy a vaspiac legjobban. Tud ön
valamit a börzéről?
_Én:_ Egy keveset.
_Igazgató:_ Akkor figyeljen ide, le fogom vezetni önnek a vaspiacból
eredő katasztrófát.
_Én:_ Fül vagyok.
_Igazgató:_ Olvasta, ugy-e, hogy a vaspiac ellanyhult?
_Én:_ Olvastam. Ezen már tul volnánk.
_Igazgató:_ Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a vaspapirok lementek.
_Én:_ De hisz olyan kevés embernek van vaspapirja. Nekem sincs, magának
sincs.
_Igazgató:_ Vannak, akiknek van. Ezeket a vaspapirokat a tőzsdén
exekutálják. Kényszereladást rendeznek belőlük.
_Én:_ No. Ez kellemetlen annak a néhány embernek, akinek vaspapirja
volt. Az a néhány ember nem jön szinházba.
_Igazgató:_ Csak lassan. Arról a néhány emberről szivesen lemondanék.
Sőt lemondanék a vasgyárak igazgatóiról és tisztviselőiről is, mert
azok, nemde, nem mennek szinházba, ha a vaspiac lanyha?
_Én:_ Igaz. De még ez sem nagy kontingens.
_Igazgató:_ Figyeljen csak. Azt hiszi ön, hogy van olyan ember, akinek
kizárólag vaspapirja volt?
_Én:_ Aligha. Akinek vaspapirja van, annak van egyebe is.
_Igazgató:_ Ugy van, uram. Mikor tehát a vaspapirokat eladják
kényszerárverésen, ugyanakkor eladják a többi papirokat is ugyanugy. Van
ember, akinek volt néhány darab Általánosa, a vas mellett; van, akinek
volt Országosa; van, akinek Első Magyarja, van, akinek Utolsó Magyarja…
_Én:_ Valóban.
_Igazgató:_ Tehát az eladott vaspapirokkal együtt körülbelül minden
budapesti intézet papirjai kényszermódon kerülnek eladásra. Mit gondol,
kellemes-e ez az igazgatóknak?
_Én:_ Dehogy. Kellemetlen.
_Igazgató:_ Eszerint az összes budapesti vállalatok és intézetek
igazgatói a legrosszabb hangulatban vannak. Elhiszi?
_Én:_ El. Nincs benne semmi hihetetlen.
_Igazgató._ Ha az igazgatóknak rossz kedvük van, a mai bizonytalan
helyzetben, a hivatalnokok félnek. Nem tudják, mi baj. Az állások
bizonytalanokká gyengülnek. Lehet hogy már holnap – igy érzik – megjön a
felmondás. A nagyfizetésüek azért félnek, mert tudják, hogy a
nagyfizetésü embertől szivesen szabadul a gazdája. A kisfizetésüek
azért, mert tudják, hogy a kisembert könnyen kilógatják. Mind félnek.
Megy-e szinházba az, aki az exisztenciáját félti?
_Én:_ Nem megy, ó Szokratész.
_Igazgató:_ Tehát ezen a héten az összes bankok, részvénytársaságok,
pénzintézetek és egyéb financiális vállalkozások összes alkalmazottjai
nem jönnek szinházba, hogy megnézzék a Kék Cinege cimü szenzációs
darabomat. Pedig jó darab; ám az embereknek, ezeknek az embereknek,
golyó van a hasukban, tehát nem jönnek. Azt mondják, hogy süssem meg a
Kék Cinegémet, majd megnézik később, a darab jó, ezt olvasták, tehát
menni fog később is, ráérnek megnézni. Ez a szám, már a be-nem-jövők
száma, igen tekintélyes. Belátja?
_Én:_ Be.
_Igazgató:_ De még nem vagyunk készen. Ez csak a társadalom _egy_
rétege. Azonban a társadalomnak ez a rétege nem tartja titokban, hogy ő
nem megy ezen a héten szinházba. Nem is tarthatja, mert megkérdezik
tőle, hogy megy-e? Kénytelen megmondani, hogy nem megy. Itt a
veszedelem. Az egész müvelt középosztály, vagyis az én aranyos
publikumom, megtudja, hogy ez a réteg nem megy szinházba. Már pedig, ha
a másik nem megy, akkor nekem sem érdemes mennem, mert a szinház
par-excellence utánzási dolog. Azért kell nekem szinházba mennem, mert a
másik is megy. Ott kell lennem, hogy a másik lássa, hogy én is ott
vagyok. Ha a másik nem látja, akkor nem érdemes ott lennem. Vagyis a Kék
Cinegének ezen a héten nem lesz publikuma.
_Én:_ Jó, jó. Van jövő hét is a világon.
_Igazgató:_ Itt a másik baj. Mert a Kék Cinegének nem lesz ugyan
publikuma, de azért néhány ember mégis csak be fog ülni a nézőteremre.
_Én:_ Örüljön neki. Tiszta haszon.
_Igazgató:_ Dehogy is haszon. Irtózatos kár. Az a néhány ember beül és
látja, hogy ő csak néhány. A ház üres, a hangulat rossz, a darab
gyatrának látszik, ami nem is olyan nehéz dolog. Bár, mondom, alapjában
jó darab és _eddig_ csinált is házakat. Az a néhány ember azonban, aki
nagyon kinosan érezte magát szinházamban, kiviszi a hirét annak, hogy
nem volt közönség. Mért nincs közönség? kérdik az emberek. Azért, mert a
darab megbukott. Ez, higyje el nékem, futótüzként terjed el a városban.
_Ez_. Maga a futótüz sem terjed annyira futótüzként, mint ez a hir.
_Én:_ Tragikus.
_Igazgató:_ Bizony. Jövő héten már megerősödik a vaspiac, adja Isten,
hogy igy legyen; nem haragusznak a bankigazgatók; megkönnyebbülten
lélekzenek fel a tisztviselők. Mindenki menne már szinházba. De mért
menjen egy bukott darabhoz? Megvárják, amig leveszem a müsorról a Kék
Cinegét. És én kénytelen vagyok levenni a Kék Czinegét, amely sláger
volt és kitüzni a Piros Papucsot.
_Én:_ Hát ez baj?
_Igazgató:_ Hogyne volna baj. A Piros Papucs igazán megbukhatik, a
második napon nincs rá közönségem, egymásután két bukásom van, minek
következtében a harmadik darabom biztosan megbukik, még ha jó is, s igy
tönkrement a szezónom, mehetek csődbe, mert november első hetében a
vaspiac két napra ellanyhult.
_Én:_ Nahát mit csinál mégis?
_Igazgató:_ Megmondom, de el ne árulja a konkurrenciának. Este nem
tartok előadást, de az előcsarnokot kivilágitom és kiakasztom a minden
jegy elkeltét hirdető táblát.
_Én:_ És akik mégis eljönnek jegyért?
_Igazgató:_ Azoknak nem adok. Azt mondom, hogy nincs, sőt már az egész
hétre nem kapható. Ettől nagyszerü hire szalad a Kék Cinegének. Még az
eddiginél is jobb, s mikor a jövő héten tényleg játszatok, dülni fog a
publikum.
_Én:_ Zseniális.
Igazgató: Az. Föltéve hogy az emberek nem mondják magukban azt, hogy
ehhez a darabomhoz már ugy sem kapnak jegyet, hát megvárják a másikat.
Mert, tudja, arra, hogy az emberek szinházba menjenek, legföljebb _egy_
ok van, vagy annyi sincs, de hogy _ne_ menjenek szinházba, arra több ok
van, mint ahány csillag az égen és füszál Délamerika állattenyésztő
legelőin.